Pocokkal két éve találkoztam először. Akkor 4 hetes volt, egy kis szőrgombóc, aki egyedül, fekete puliként nézelődött a három fehér testvérkéje közül. Választani mentem akkor kiskutyát, és amikor megláttam , hogy ő az a 4 közül, aki terrorizálja a tesóit (értem itt azt, hogy rágcsálta őket, mászott rájuk és bohóckodott), tudtam, hogy ő lesz az én társam a következő egy és fél évtizedre. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Megbízható, rendkívül ragaszkodó kutyus. Kommunikálni tudja velem bármilyen igényét, ha nem érzi, hogy nekem lenne szükségem egy kis lazításra, akkor játszani hív. Úgy gondolom egy kutyakedvelőnek sem lenne szabadna kihagyni a puli tartását, mert óriási lelki nyereséggel jár.