Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én (azaz a mai napon) ünneplik a magyar költészet napját. Ennek alkalmából rendkívüli módon a költő kutyáról szóló gyönyörű versét közöljük. Próbáltunk olyan fotót találni egy kutyáról, mintha csak róla szólna a költemény! - József Attila - A KUTYA - Oly lompos volt és lucskos,/ A szőre sárga láng,/ Éhségtől karcsú,/ Vágytól girhes,/ Szomorú derekáról/ Messze lobogott/ A hűvös éji szél./ Futott, könyörgött./ Tömött, sóhajtó templomok/ Laktak a szemében/ S kenyérhéját, miegymást/ Keresgélt./ Úgy megsajnáltam, mintha/ Belőlem szaladt volna/ Elő szegény kutya./ S a világból nyüvötten/ Ekkor mindent láttam ott./ Lefekszünk, mert így kell,/ Mert lefektet az este/ S elalszunk, mert elaltat/ Végül a nyomorúság./ De elalvás előtt még,/ Feküdvén, mint a város,/ Fáradtság, tisztaság/ Hűs boltja alatt némán,/ Egyszer csak előbúvik/ Nappali rejtekéből,/ Belőlünk,/ Az az oly-igen éhes,/ Lompos, lucskos kutya/ És Istenhulladékot,/ Istendarabkákat/ Keresgél./ - (1924 első fele)