Hírek / Új erszényesek az Állatkertben
Új erszényesek az Állatkertben
Szerző: Adamik Zs. | 2013. október. 11. 16:28
Erszényesnyest és kovari. Ez a két faj az Állatkert legújabb látványossága. Ausztrálián kívül mindkettő nagyon ritkán látható az állatkerti gyűjteményekben. Magyarországon máshol még soha nem mutatták be őket, és Budapesten is 15-20 éve láthatott utoljára ilyen állatokat a nagyközönség.
fotó: Bagosi Zoltán
Újabb fajokkal gyarapodott a Fővárosi Állat- és Növénykert. Méghozzá ismét olyanokkal, amelyeket hosszú ideje nem láthatott a nagyközönség. Két erszényesről van szó, s mindkettő világviszonylatban is nagy ritkaságnak számít az Ausztrálián kívüli állatkertekben.
A keleti erszényesnyest (Dasyurus viverrinus) foltos erszényesnyest néven is ismert, de az utóbbi név nem a legcélravezetőbb, hiszen a foltos mintázat az erszényesnyestek mind a hat fajára jellemző. Méreteit tekintve kisebb macska nagyságú, még a nagyobb hímek súlya sem haladja meg az 1,6 kg-ot. Főként alkonyatkor és éjjel aktív állat, rovarokból és kisemlősökből álló táplálékát is ilyenkor kutatja fel. Mint minden erszényesre, erre a fajra is sajátos szaporodásmód jellemző. A nőstények rendkívül rövid, 21 napos vemhességi idő elteltével hozzák világra utódaikat, amelyek száma akár a tízet is meghaladhatja, sőt, nagy ritkán akár húsz is lehet. Közülük azonban csak az első hat maradhat életben, ugyanis a nőstények hasán csupán hat emlő található. Az emlőket körülvevő bőrredő igen fejletlen, tehát szó sincs olyan kifejezett erszényről, mint például a kenguruknál. Az emlőn kapaszkodó kölykök szőlőfürtként függenek le, valamivel idősebb korukban pedig az anyaállat hátán kapaszkodva vitetik magukat. A nőstények a lehető legtöbb utódot igyekeznek felnevelni, az erszényesnyestek ugyanis nem élnek túl sokáig. A természetben a 4-5 éves állatok már igen idősnek számítanak, állatkertekben viszont előfordul, hogy ennél tovább is élnek.
A faj eredetileg az ausztrál szárazföldön is igen gyakori volt, de mára onnan szinte teljesen eltűnt. Ennek oka, hogy az utolsó 50 ezer évben az Ázsia felől érkező őslakók, majd az utolsó bő kétszáz évben a fehér ember számos, a térségben eredetileg nem őshonos fajt telepített be, a dingótól a macskán át egészen a rókáig. Ezek pedig ragadozóként, vagy épp versenytársként számos őshonos faj megritkulását okozták. Tasmania szigetén azonban, ahol ezek a hatások kevésbé érvényesültek, számos olyan faj is fennmaradt, amely a kontinensről már kiveszett. Ilyen az erszényes ördög, és ilyen volt az erszényes farkas is, amely ugyan már teljesen kihalt, de utolsó állományai éppen Tasmaniában maradtak fenn. A keleti erszényesnyest a kontinensről az 1960-as évek végére szinte teljesen eltűnt, azóta csak szórványosan találkozni velük. Tasmaniában azonban még jelentősebb állományai vannak, így a faj nem számít fenyegetettnek, noha a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) a „veszélyeztetettség közeli” kategóriába sorolja.
Erszényesnyesteket Magyarországon eddig még csak Budapesten tartottak. Az első állatok még 1990 novemberében érkeztek, s ezeket egészen 1993 áprilisáig láthatta a nagyközönség. Ez azt jelenti, hogy ez az állatkertekben egyébként is ritkán látható faj húsz éves szünet után kerül ismét bemutatásra. A most érkezett erszényesnyestek a Lipcsei Állatkertből kerültek ide, összesen három nőstény és egy hím. Az állatkerti szakemberek abban bíznak, hogy az elkövetkező években szaporítani is sikerül majd ezeket az állatokat.
A másik új erszényes, amelyet ugyancsak a mai naptól láthatnak a látogatók, a kettősfésűs erszényesegér (Dasyuroides byrnei), amelyet azonban inkább az ausztrál őslakók szókészletéből kölcsönzött kovari néven szoktak emlegeti. Az erszényesegér név kissé megtévesztő is, mert az aprócska, bár egy egérnél azért nagyobb állat inkább ragadozó életmódot folytat. Ausztrália belső, sivatagos területein él, de állománya sajnos csökkenőben van, így a természetvédelmi szakemberek „sebezhetőnek” minősítik veszélyeztetettségének mértékét.
Ezt a fajt korábban szintén tartották a Fővárosi Állat- és Növénykertben, méghozzá 1985-től kezdve, mi több, szaporítani is sikerült őket. Az elmúl másfél évtizedben azonban a kovarik is hiányoztak az Állatkertből, így sok látogató valószínűleg még egyáltalán nem látott ilyen állatokat.
A másik új erszényes, amelyet ugyancsak a mai naptól láthatnak a látogatók, a kettősfésűs erszényesegér (Dasyuroides byrnei), amelyet azonban inkább az ausztrál őslakók szókészletéből kölcsönzött kovari néven szoktak emlegeti. Az erszényesegér név kissé megtévesztő is, mert az aprócska, bár egy egérnél azért nagyobb állat inkább ragadozó életmódot folytat. Ausztrália belső, sivatagos területein él, de állománya sajnos csökkenőben van, így a természetvédelmi szakemberek „sebezhetőnek” minősítik veszélyeztetettségének mértékét.
Ezt a fajt korábban szintén tartották a Fővárosi Állat- és Növénykertben, méghozzá 1985-től kezdve, mi több, szaporítani is sikerült őket. Az elmúl másfél évtizedben azonban a kovarik is hiányoztak az Állatkertből, így sok látogató valószínűleg még egyáltalán nem látott ilyen állatokat.