Török macska

Alakja, megjelenése impozáns, felépítése arányos, teste hosszúkás. Feje rövid, orsó formájú, szeme nagy, csillogó, narancssárga, vagy kék színű, füle eléggé nagy, dús szőrzet borítja. Végtagjai közepesen hosszúak, farka ugyancsak közepesen hosszú, dúsan szőrözött. Fedőszőrzete finom tapintású, csillogó, akár 10-15 cm hosszú is lehet. Aljszőrzete nincs. Bundájának alapszíne fehér, fején és farkán (melyet sötét gyűrűk is díszítenek) gesztenye vörös vagy krémszínű foltok találhatók.

Régi fajta, egykor természetes körülmények között, szabadon élt a törökországi Van tartományban. Szűkebb élőhelye a Van-tó környéke volt, innen származtatható elnevezése. Egyébként ankara macskának is hívták. (Nyilván a tó közelsége ad magyarázatot arra a macskák között eléggé rendhagyó tulajdonságára, hogy kedveli a vizet, s ragyogóan úszik.)

Egy angol tenyésztőnőnek köszönheti "karrierjét", aki 1955-ben magával vitt Angliába egy pár ilyen cicát és elkezdte tervszerű "nemesítésüket". Angliában 1969-ben, a Nemzetközi Macskaszövetség - a FIFe - 1971-ben ismerte el önálló fajtaként.
Meglehetôsen önálló, független, de kellemes természetû macska. Kora kölyökkorában kell elkezdeni szocializálását az emberi társasághoz és környezetéhez, mert ha ezt elmulasztják féktelenné, kezelhetetlenné válhat. A víz imádata már ugyancsak korán, kölyökkorában jelentkezik nála. Mint említettük, kiváló úszó, ha teheti, szívesen "halászik", és nem is eredménytelenül!