Tonkinéz macska

A sziámihoz hasonlító, kellemes megjelenésű, közepes termetű, karcsú, de erőteljes felépítésű cica. Feje ékalakú, füle közepes nagyságú, felfelé és előre meredő, szeme enyhén mandulavágású, kék színű. Farka hosszú, végtagjai ugyancsak hosszúak, vékony csontozatúak, a hátulsók kicsivel hosszabbak, mint a mellsők. Szőrzete rövid, testhez simuló, "természetes"; kék-, nyérc-, pezsgő-, platina-, illetve mézszínű.

Az Egyesült Államokban és Kanadában Tonkininek hívják - és "Tonk"-nak becézik - ámbátor az égvilágon semmi köze nincs a Dél-Kína és Észak-Vietnam között fekvô Tonkini medencéhez, illetve öbölhöz. Tulajdonképpen nem más, mint sziámi és burma macska "közönséges" kereszteződése, vagyis "arany sziámi", melyet az 1960-as évek körül tenyésztettek ki Kanadában. A legtöbb szakember nem tekinti önálló fajtának, tudniillik, ha két Tonkinéz cicát pároztatnak egymással, csupán az alom fele lesz "igazi" tonkini - egynegyede burma, egynegyede pedig sziámi.
Tenyésztői szerint a Tonkinéz macska sokat megőrzött a vadmacskák tulajdonságaiból: meglehetősen félénk, óvatos, bizalamatlan, zárkózott cica. Élénk eleven, viszonylag nagy térigénnyel rendelkező állat, de szabad mozgását valamelyest korlátozni szokták, különben könnyen örökre búcsút mondhat gazdáinak. Ezért általában tetővel, polcokkal, mászó- és karomélesítô fákkal ellátott tágas kifutóban tartják, ahol kiélheti mozgásigényét.