Tarvarjú fiókák az Állatkertben

Hét tarvarjú fióka cseperedik a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A fiókák néhány hete keltek ki a tojásokból és mostanra érték el azt a méretet, amikor már a közönség is jól láthatja őket. A tarvarjú kritikusan veszélyeztetett, ritka madárfaj, amely Európából már teljesen kipusztult.

Újabb állatoknál volt szaporulat a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Ezúttal a ritka tarvarjak (Geronticus eremita) közössége gyarapodott. A hét fióka május végén, illetve június első felében kelt ki, az első hetekben azonban olyan aprók voltak, hogy csak a legélesebb szemű látogatók fedezhették fel őket. Mostanra viszont már elég nagyok ahhoz, hogy mindenki jól láthassa a jövevényeket. Férőhelyük az Állatkerten belül a Kisszikla oldalában, az úgynevezett keselyűröpdében van, ahol több különböző madárfaj képviselői – fakókeselyűk, récefélék, koronás darvak és természetesen tarvarjak – élnek együtt. A tarvarjú kolónia jobbára a számukra kialakított mesterséges sziklafalon időzik, a madarak egy védett párkányon alakították ki fészkeiket.

A tarvarjak a nagyközönség körében szinte teljesen ismeretlen madarak. Első látásra ugyanis – más, színpompás madarakhoz képest – nem keltenek feltűnést a külsejükkel. A tarkójukon borzas tolldíszt viselnek, a fejük búbja viszont teljesen csupasz, innen a kopaszságra utaló tar elnevezés. Tollazatuk színe egyöntetű feketének tűnik, ám ha jobban megnézzük őket – különösen napsütésben – a szárny egyes tollain fémes bronzszínű színhatás figyelhető meg. Valószínűleg a fekete alapszín miatt kaphatták a varjakra utaló nevet, annak ellenére, hogy a tarvarjak nem a varjúfélékkel, hanem az íbiszekkel állnak közelebbi rokonságban.


A tarvarjú egykor Európában, így az Alpok mentén és más hegyvidéki területeken, sőt – Herman Ottó véleménye szerint – a történelmi Magyarország egyes vidékein is őshonos volt. A neves reneszánsz természettudós, Konrad Gesner híres állattani munkájában is szerepelt ez az állatfaj. A 16. és a 17. században viszont fokozatosan kipusztult Európából, ezért a természettudósok egy időben azt gondolták, hogy Gesner könyvében ez a madár kitalált állatfajként kapott helyet. Később aztán a zoológusok újra felfedezték a tarvarjakat, de ekkor már csak Északnyugat-Afrikában és Kis-Ázsiában, illetve a Közel-Keleten fordultak elő. Azóta a vadon élő állomány nagysága tovább csökkent, így jelenleg csak mintegy ötszáz tarvarjú él vadon. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) kritikusan veszélyeztetett állatfajként tartja számon a tarvarjakat.

Az állatkerti, illetve mesterséges körülmények között tartott tarvarjú állomány nagyjából kétezer egyedre tehető, és már visszatelepítési programokra is sor került. E nemzetközi programok keretében már olyan tarvarjak visszatelepítésére is volt példa, amelyek a Fővárosi Állat- és Növénykertben keltek ki a tojásból! A magyar főváros állatkertje ugyanis több évtizede tartja, és nagy sikerrel szaporítja is a tarvarjakat. A budapesti tarvarjú kolónia jelenleg negyven egyedből áll.