Szörfözve terjedt el az argentin teknős

Német kutatók rájöttek, miért terjedt el aránylag gyorsan az argentin teknős: valószínűsíthető, hogy árvizek idején a Desaguadero folyó uszadékain tett meg - mintegy szörfözve - jelentős távolságokat dél felé, így legfeljebb tízezer év alatt 1000 kilométerrel tolta ki elterjedési határát.

Első ránézésre nem tűnik nagy teljesítménynek évi száz méter leküzdése, de a teknőspopulációk elterjedési határainak mozgását figyelembe véve szokatlanul kiugró ez az érték. A kutatást vezető drezdai Senckenberg Kutatóintézet professzora, Uwe Fritz elmondása szerint Európában a teknősök még mindig ott találhatóak, ahol a legutóbbi jégkorszak fagya elől megmenekültek - közölte a Stern internetes kiadása (www.stern.de) a Zoologica Scripta című szaklapban megjelent kutatásra hivatkozva.

Fritz dél-amerikai, amerikai és osztrák kollégáival együtt a páncélos hüllők örökítőanyagának vizsgálatával jött rá, hogy az argentin teknős három eddig ismert faja valójában csupán egy. Eddig a Chelonoidis chilensis, a Chelonoidis donosobarrosi és a Chelonoidis petersi fajokra osztották, az állatok örökítőanyaga között azonban csupán olyan csekély eltéréseket állapítottak meg a kutatók, hogy úgy vélik, egyetlen fajról van szó.

Ezenkívül arra is fényt derítettek, hogy a déli féltekén a teknősök genetikai változatossága dél felé megcsappan. Az egyenlítő ez esetben tükörként hat, az északi féltekén ugyanis szintén csökken a genetikai sokféleség a szélességi fokok növekedésével.