Szívszaggató felvétel a vadonból

A természet egyszerre gyönyörű és kegyetlen. Ezt a kettősséget mutatja be a következő felvétel. Egy kardszárnyú delfin család üldöz egy vidra családot. A végén nem marad más, csak a szívszaggató sikoly az alaszkai rengetegben.

Kegyetlen világ a vadon, ha nem a tápláléklánc csúcsán vagy! A következő videó is ezt mutatja be. Az alaszkai öbölben járunk. Egy karszárnyú delfin család (ismertebb nevén gyilkos bálna) üldözőbe vett egy vidra családot. Az akciót egy kis halászhajó munkásai rögzítették. A mama vidra menedéket lelt a csónakon, de gyermekét elragadták a delfinek. Ez eddig egy mindennapos történet, a szívünk azonban ezután szakadt meg igazán. A mama vidra kétségbeesett sírásba kezdett, mikor elmúlt az életveszély, de gyermekét nem találta sehol...

A tengeri vidrák száma, feltételezések szerint 150 000–300 000 között volt. 1741–1911 között könyörtelenül vadászták őket, ezért egyedszámuk az időszak végére 1000–2000-re csökkent. A nemzetközi vadászati tilalom, az élőhelyek megóvása és a visszatelepítések segítettek a tengeri vidrának, hogy újra benépesítse az egykori elterjedési területének a kétharmadát. A tengeri vidra állomány helyreállása nagy sikert jelent a tengeri természetvédelemben, bár az Aleut-szigeteken és Kaliforniában az állomány nagysága napjainkban visszaesett. Az állatot, a halászok és a kagylótenyésztők törvénytelenül üldözik (ölik és elkergetik még a nekik kijelölt helyekről is), a betegségek és az időnként tengerbe ömlő olaj miatt még mindig a veszélyeztetett állatok listáján tartják.

Ez a faj sokféle hangot képes kiadni: a kiskutya nyüszítéstől a sirály kiáltásáig. Amikor a nőstények nyugodtak, búgó hangokat hallatnak, a hímek viszont torokhangokat. A veszélyben levő felnőttek fütyülnek, sziszegnek vagy éppenséggel visítanak.

Bár a tengeri vidrák játszanak és érintkeznek egymással, mégsem mondható, hogy társas állatok. Az idejük legnagyobb részét magányosan töltik, a felnőttek egyedül vadásznak, ápolják bundájukat és védik magukat.