Szingapúri macska

A macskák átlagos méreteinél kisebb termetű, de jó felépítésű, izmos cica. Feje ékalakú, koponyateteje lapos, stopja enyhe, orrtükre lazacszínű. Füle nagy, szeme mandulavágású, zöld vagy aranysárga színű. Farka közepes hosszúságú, a vége felé elvékonyodik. Szőrzete rövid, sima, sűrű, elefántcsontszínű alapon sötétbarna végû szálakkal. Arcorri része, mellkasának két oldala, valamint a hasa világosabb, talppárnája sárgásbarna.

Délkelet-Ázsiából származó természetes fajta. Ezen a tájon többnyire vastag bundájú, az abesszinre emlékeztető macskák élnek. A Szingapúri macska azonban kisebb termetű, vonásai is mások. Ezt a szabadon élő, Szingapúr mocsaras vidékein megbúvó macskát a szigeten éló külföldiek fedezték fel és szelídítették magukhoz. Kiállításon elôször 1977-ben szerepelt. Tulajdonképpen amerikai tenyésztôk kezében vált többé-kevésbé jól kiforrott fajtabélyegekkel rendelkezó, "pedigrés" macskává, ámbátor tengerentúli karrierje nem indult valami fényesen. Hazájában  tudniillik "a csatornák macsakája"-ként emlegették, és ez bizony nem volt túl jó reklám a fajtának.

A Szingapúri macska némiképp örökölte szabadon élő őseinek vad, megközelíthetetlen természetét. Meglehetősen gyanakvó, bizalmatlan, óvatos jószág, de családi körben, szerető gondoskodás, bánásmód hatására nyugodt, szelíd, kedves cica válik belőle.