Szibériai macska

Közepes termetű, arányos felépítésű, izmos testű cica. Feje tompa ék alakú, füle közepesen hosszú. felálló. Szeme ovális alakú, enyhén ferde metszésű, zöldessárga vagy borostyánszínű. Farka közepesen hosszú, dús, zászlós szőrzet borítja. Testileg lassan érő fajta: teljes kifejlődéséhez 4-5 esztendőre van szükség. Súlya 4,5-9 kg.

Ámbátor ősi fajtáról van szó, hiszen már a 9. és a 13. században is találhatunk róla feljegyzéseket, komolyabban csupán a közelmúltban terelődött rájuk a figyelem, és  alig tíz-húsz éve kezdődött el a szibériai macska  szakszerű tenyésztése.  Oroszországban ma már számos tenyésztő foglalkozik vele, ami pedig a nemzetközi elismerést illeti: a nagyobb nemzetközi szervezetek közül a FIFe és a TICA jegyezte be eddig, mint önálló fajtát.

Megérdemli a figyelmet. Egyrészt feltehetően számos hosszú szőrű fajta - Maine Coon, Norvég erdei macska, stb. -  őse, másrészt minden szempontból életrevaló cica. Okos, talpraesett, életerős (hiszen képes volt túlélni a kőkemény szibériai teleket), mozgékony állat, ráadásul szereti a társaságot, élvezi gazdái szeretetét, holott nem mondhatjuk el róla, hogy ölbe való cicamica.