Sziámi macska

Közepes termetű, hosszú, izmos, karcsú, hajlékony testű, arányos felépítésű állat. Feje ékalakú, eléggé széles, koponyája profilból kissé kidomborodik. Füle nagy és széles, szeme mandulavágású, zafírkék. Hosszú, karcsú lábai izmosak, a hátulsó végtagok valamivel hosszabbak, mint a mellsők. Farka meglehetősen hosszú és vékony. Mancsa kicsi, ovális alakú. Szőrzete rövid, finom, fényes, törzse egyszínű és kontrasztos a sötétebb végekkel (pontokkal) a maszkon, a füleken, a mancsokon, a lábakon és a farkon.

Származása eléggé bizonytalan. Őshazája feltehetően a Távol-Keleten, közelebbről talán Thaiföldön /régebben Sziám/ található. (Nyilván ezért is döntöttek úgy néhány évvel ezelôtt a magyar sziámi tenyésztők, hogy a fajtát ezentúl thai macskának hívják.)

A thai-t (maradjunk a régi névnél) egyesek mutációnak tartják, mások úgy vélik, hogy a nyugat-afrikai aranymacska (Profelis temmicki) leszármazottja. Mindenesetre régi fajtáról van szó: az ősi Sziám 1350-ben alapított, és a burmai seregek által  1767-ben a földdel egyenlővé tett fôvárosában már ismerték ezeket a cicákat. Az is tény, hogy Dél-Ázsia buddhista templomaiban ma is ott élnek szabadon a burma macskákkal egyetemben.
Van azonban olyan feltevés is, hogy a fajta kialakulásában inkább a bengáli macska ősei játszották a főszerepet. Nem vitás, a Sziámi macska és a mai bengáli hasonlítanak egymásra, s a vadon élő bengálik párosodhatnak a házimacskákkal, de ez még nem elég bizonyíték.
A kérdés tehát inkább az, hogyan került a fajta Keletről - Európába? Nos, ha igaz, Sir Owen Gould, a sziámi király mellett szolgálatot teljesítő brit nagykövet figyelt fel ezekre a cicákra 1884-ben. Hazavitt két csokoládébarna színű példányt Angliába, ahol egyik leszármazottjuk az 1888-as londoni kiállításon elnyerte "A legszebb macska" címet.
Az elsô fajtaszabványt 1892-ben tették közzé az angolok. A fajtát az 1990-es évek elején már 18 színváltozatban tenyésztették,  de az első típusok akromelániás jegyei sötétbarnák (fókaszínűek) voltak.
"Az embernek azért van szüksége macskára, hogy félelem nélkül simogathasson egy ragadozót" - mondta Léonoir Fini, a franciák legnagyobb macskaszakértője. Megállapítása a Sziámi macskákkal kapcsolatosan kétszeresen is igaz. Ezek cicák vonzó, egzotikus, elragadó, rendkívül mozgékony, eleven, kíváncsi természetû, gyors felfogású, kissé makacs, érzékeny állatok, ugyanakkor alkalmazkodóképességük egészen csodálatraméltó. Legvonzóbb tulajdonságuk a gazdájuk iránt érzett - néha fölöttébb túlzott - szeretet. A gondoskodást, törődést, jó bánásmódot végtelen ragaszkodással honorálják. Igen hűségesek, de ugyanakkor nagyon féltékenyek is.  Okos jószágok, hamar hozzászoknak a pórázhoz és a nyakörvhöz, sőt még különféle trükkökre, mutatványokra is megtaníthatók. További különleges jellegzetességük szokatlanul kifejezô "szó-", illetve hangkészletük.