Szenzáció: Vombat született Budapesten

Óriási szenzációnak számító szaporulatnak örülhetnek a Fővárosi Állat- és Növénykert látogatói. A vombatpárnak ugyanis kölyke született. Az állatkertekben rendkívül ritkán látható erszényes őshazáján kívül csak elvétve szaporodik, Európában eddig mindössze 10 ilyen esetet jegyeztek fel az elmúlt száz évben az állatkerti szakemberek. A vombatkölyök a télen született és az elmúlt napokban már az erszényből is kikandikált.

Kölyke született a Fővárosi Állat- és Növénykertben élő két csupaszorrú vombatnak (Vombatus ursinus). A nem mindennapi szaporulat világra szóló szenzációnak számít, hiszen Magyarország, sőt, egész Kelet-Európa valamennyi állatkertje közül Budapesten sikerült először szaporítani ezeket az Ausztráliában őshonos erszényeseket. Mi több, világviszonylatban is rendkívül ritka esemény a vombatok eredményes szaporítása.

Eleve nagyon kevés az olyan állatkert, ahol egyáltalán vannak ilyen állatok. Ma az egész világon mindössze tizenkét állatkertben láthatnak vombatokat azok, akik Ausztráliába nem jutnak el.  E kertek közül négy Európában (Budapest, Duisburg, Hannover, Planckendael), három Ázsiában (Bangkok, Nagoja, Tokió), négy az Egyesült Államokban (Albaquerque, Chicago, Memphis, San Diego), egy pedig Kanadában (Toronto) található. A tizenkét állatkertben összesen 22 vombat él, közülük 14 egyed a budapestiekhez hasonló csupaszorrú vombat, 8 pedig déli szőrösorrú vombat (Lasiorhinus latifrons). A harmadik vombatfajt, az északi szőrösorrú vombatot (Lasiorhinus krefftii) egyáltalán nem tartják állatkertekben. Mindez azt jelenti, hogy a vombat nagyjából olyan ritka látványossága az állatkerteknek, mint az óriáspanda, hiszen utóbbit a Kínai Népköztársaság területén kívül ez idő szerint szintén 12 állatkertben mutatják csak be.

Még ritkább, hogy a vombatok szaporodjanak is. Az ilyesmi ugyanis még az ausztráliai állatkertekben sem számít mindennapos dolognak. Ausztrálián kívül pedig mindössze hét helyen (Antwerpen, Chicago-Brookfiled, Duisburg, Halle, Hannover, Londrina, Whipsnade) születtek eddig vombatok. Az európai szaporulat száz év alatt összesen 10 kölyök volt, ebből egy Halléban (1914), egy Whipsnade-ben (1931), egy Antwerpenben (1972), három Duisburgban (1975, 1978, 1983), négy pedig Hannoverben (1982, 1988, 1990, 1993) jött a világra. Ez egyben azt is jelenti, hogy európai állatkertben két évtizede nem született vombatkölyök. Amerikában, a chicagói Brookfield Állatkertben tavaly volt utoljára vombat szaporulat, ott azonban nem a Budapesten is látható csupaszorrú vombatokat, hanem a déli szőrösorrú vombatokat tartják.

Azt, hogy a budapesti nőstény, Molly erszényében egy kölyök fejlődik, már jó ideje tudják az állatkerti munkatársak, de természetesen nem kezdettől fogva. A vombatok ugyanis igyekeznek akkor elleni, amikor senki nem látja őket. Ennek megfelelően még sehol a világon nem sikerült magát az ellést alaposan megfigyelni. Ahogy azonban erszény tájéka a benne fejlődő kölyök gyarapodásával párhuzamosan egyre jobban kidudorodott, a gondozók is egyre biztosabbak lehettek abban, hogy a nősténynek kölyke született. Magából a kicsiből azonban múlt hétig nemigen lehetett látni semmit. Azóta viszont többször sikerült megfigyelni a kölyök orrát, mancsait, sőt, olyan is előfordult, amikor szinte derékig kint volt az erszényből. Mivel a csupaszorrú vombatok általában hathónapos korukban néznek ki először az erszényből, a kölyök minden valószínűség szerint a tavalyi év végén születhetett.

Az erszényből kukucskáló vagy kilógó kölyköt eddig csak rövid észlelések erejéig lehetett megfigyelni. Ennek megfelelően még nem sikerült fényképen is megörökíteni a jövevényt. Ezért az Állatkert arra bíztatja a fotózás iránt érdeklődő látogatóit, hogy próbáljanak meg fényképet készíteni az időnként kikandikáló kölyökről, természetesen az állatok zavarása, villanófény használata nélkül. Aki a leghamarabb küld olyan képet a vombat@zoobudapest.com címre, amelyen a kölyök is elég jól látszik, állatkerti belépőjegyet kaphat.

Délután négykor, a vombatok tréningje és etetése idején a legjobbak az esélyek arra, hogy az érdeklődők a kölyökből is lássanak valamit. Ezt azonban most még nem lehet garantálni, így elképzelhető az is, hogy csak Molly dudorodó erszényét sikerül megfigyelni. Az ilyen korú kölykök egyébként nagyjából 20 cm hosszúak, és valamivel több, mint egy kilogrammot nyomnak. Akit komolyan foglalkoztat a kölyök észlelésének gondolata, az jó, ha arra is számít, hogy a kicsi egyes testrészeinek előbukkanására az anyaállat hátsó lábai között kell számítani, mivel a vombatok erszénye hátrafelé nyílik.

Ha minden rendben alakul a kölyök fejlődése körül, az elkövetkező hetekben egyre gyakrabban lehet majd látni, amint egyes testrészei kilógnak az erszényből, illetve héthónapos korában néha már teljes egészében ki fog jönni az erszényből. Arra azonban, hogy végleg elhagyja az erszényt, csak az állat kilenc hónapos korára lehet számítani, és még ezután is visszadugja a fejét, hogy anyatejhez jusson. A csupaszorrú vombatok ugyanis 12-15 hónapos korukig vesznek magukhoz anyatejet, bár a szilárd táplálékkal már héthónapos korukban megpróbálkoznak, s ettől kezdve ennek aránya folyamatosan nő a tejéhez képest. A fentiekből az is következik, hogy az egyedfejlődésnek még több olyan fontos és kritikus állomása van, amelyet a kicsinek el kell érnie ahhoz, hogy minden „menetrend szerint” alakuljon. Így az állatkerti szakemberek most még nem nyugodhatnak meg teljesen.

A két szülő, Molly és Wally 2011 őszén érkezett Ausztráliából, egy Tasmaniában működő, ott őshonos fajokat bemutató állatkertből. Az erszényesek közé tartozó, tréfásan „földi koalának” is becézett állatok régi hiányt pótoltak, hiszen ezt megelőzően utoljára 1973-ban láthatott vombatokat a Fővárosi Állat- és Növénykert közönsége. A 2008-as születésű állatokat eleve úgy választották ki, hogy minél nagyobb eséllyel sikerüljön budapesti szaporításuk. Az állatkerti szakemberek tapasztalatai szerint ugyanis a vombatok azért szaporodnak olyan ritkán az Ausztrálián kívüli állatkertekben, mert nagyon kevés van belőlük, és ha esetleg a tenyészállatok „nem tetszenek egymásnak”, nemigen van mód az állatok cserélgetésére, hogy a megfelelő párokat hozzák össze. Molly és Wally azonban már érkezésekor kipróbált párosnak számított, hiszen még Tasmániában egyszer már volt közös utódjuk.