Segítség, petárdáznak! Gyorstalpaló tanfolyam kutyagazdiknak

A szilveszter éjszaka nem mindenkinek az önfeledt bulizást és kikapcsolódást jelenti. Az új év éjszakája után az amúgy is zsúfolt menhelyek még több kutya befogadására kényszerülnek, az internetes portálok pedig megtelnek a kétségbeesett gazdik hirdetéseivel, melyben ki-ki az elveszett, világgá szaladt kutyáját keresi.

Még a legjobban szocializált kutyáknak is igen nagy megterhelést jelenthetnek ezek a napok, hiszen a legtöbb ebnek nincs lehetősége az év más időszakaiban hozzáedződni a dörrenésekhez, így ez a kellemetlen és ismeretlen hang igencsak próbára teszi idegrendszerüket.

Az első és legfontosabb dolog a gazdi közömbössége. Kutyánk minden apró mozdulatunkra, hangulatunkra, belső változásunkra figyel és reagál. Ha azt érzi, hogy félünk vagy éppen hirtelen idegesek, izgatottak leszünk, akkor ő is ugyanígy fog reagálni, gyakran anélkül, hogy tudná, mi is történt valójában, amitől félni kell. Nagyon fontos, hogy próbáljuk megőrizni a hidegvérünket, csináljunk úgy, mintha minden rendben lenne, mutassuk meg kutyánknak, hogy nem kell félnie, hiszen minket sem érdekelnek a durranások.

Az idegesség elkerülése mellett azonban figyeljünk ennek ellentétére is. Azzal sem segítünk kutyánkon, ha simogatjuk, nyugtatgatjuk, amikor megijedt. A kutya nem ember, szavainkat nem érti, csak annyit érez, hogy miután ő megrémült, mi összevissza simogattuk, becézgettük, falattal jutalmaztuk. Hát persze, hogy a következő dörrenésre még nagyobb ijedtséggel fog válaszolni, hiszen akkor még több törődést, simogatást, becézgetést, jutalomfalatot, engedményt zsebelhet be, és ezzel pár dörrenés után egy életre beleerősíthetjük a félelmet.

Legjobb reakció a közömbösség, nyugalom. Határozottságot, magabiztosságot kell kutyánk felé sugároznunk, hogy érezze, neki nincsen mitől félnie, hiszen a mi dolgunk, hogy őt mindentől megvédjük. Ehhez természetesen nem lehet eleget hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy kutyánk tisztában legyen vele, ki a falkavezér a háznál. Amennyiben ezzel is gondok vannak, akkor hiába szoktatjuk lövéshez, dörrenéshez, hangokhoz, sosem fog maradéktalanul megbízni bennünk. Azonban amennyiben mindent betartunk, egy hónap bőségesen elég arra, hogy ne csak a zajokhoz eddzük hozzá kutyánkat, hanem a falkában lévő sorrendet is a helyére tegyük.

Első lépésben találjuk meg, mivel motiválható kiskutyánk igazán. Labdával, plüssjátékkal, rongydarabbal, egy falat virslivel, sajttal… Igazából mindegy, mit választunk, a lényeg az, hogy megtaláljuk azt a módot, ahogyan a legkönnyebben magunkra tudjuk vonni a figyelmét.

Nagyon fontos, hogy a következő gyakorlatokhoz megfelelő türelemmel álljunk hozzá. Nem szabad már a gyakorlatok előtt idegesnek lennünk, hiszen ezzel már előre felizgatjuk kutyánkat.

Kérjünk segítséget! A feladatokhoz szükség lesz egy külső segítőre, aki a hanghatásokért felel majd.

Mielőtt nekivágunk a gyakorlásnak, mindenképpen fárasszuk le a kutyánkat! Sose vágjuk úgy bele, hogy az eb majd kicsattan a sok energiától, mert így jóval nehezebb dolgunk lesz.

Nagyon fontos, hogy a kutyánkon a megfelelő felszerelés legyen, nehogy már a gyakorlás közben kihúzhassa fejét a nyakörvből, kibújhasson a hámból. Legbiztosabb megoldás a fojtó nyakörv (lehet lánc, szövet, vagy bőr), hiszen ebből biztosan nem tud kiszabadulni. Amennyiben kisebb testű a kutyus és nem használtunk még rajta ilyet, akkor a sima nyakörv mellé tegyünk fel egy fojtót is (pontos használatához kérjünk segítséget a kisállat-felszerelési üzletben), és a póráz karabinerét ne csak a sima nyakörvbe, hanem a fojtóba is csatoljuk bele, így ha az egyikből ki is húzza a fejét, a másik még mindig rajta lesz. A póráz erős szövet vagy bőr póráz legyen (semmiképpen se lánc vagy flexi!).

A hangkeltéshez használhatunk két keményfedeles könyvet, melyeket összecsapva petárdához hasonló hangot kapunk, de amennyiben van rá lehetőség, a gyakorláshoz szerezzünk be riasztópisztolyt, hiszen ennek hangja hasonlít leginkább a tűzijáték durrogásához.
Ha mindent beszereztünk, kutyánkat megfelelően lefárasztottuk, rátettük a biztos felszereléseket, akkor kezdődhet a gyakorlás.

Első lépésben meg kell találnunk azt a távolságot, ahol a lövésre, durranásra kutyánk még semlegesen, érdeklődve reagál. Ez lehet, hogy elsőre több száz méter lesz. Kezdjünk el nyugodtan, ám mégis határozottan sétálgatni ezen a távolságon, mintha mi sem történne és várjuk a lövést.

Amennyiben kutyánk a hangra pozitívan reagál (felemeli a fejét, csóvál, érdeklődik vagy éppen közömbös), akkor dicsérjük meg, simogassuk, adjuk oda neki a labdát, rongyot, jutalomfalatot. Amennyiben kutyánk negatívan reagál (megijed, megpróbál elszaladni, behúzza a farkát maga alá, remeg, nyálzik…), akkor rá se nézzünk, ugyanolyan tempóban sétáljunk tovább, mintha mi meg sem hallottuk volna a hangot. Nem baj, ha húznunk kell a kutyát magunkkal, az a lényeg, hogy ő azt érezze, semmi sem történt, hiszen a gazdi meg sem rezzent.

A második lépés az első függvénye. Ha a kutyánk nem ijedt meg, akkor a hang közelebb jöhet hozzánk, és úgy ismételjük meg a gyakorlatot. Azonban ha a kutyának túl kicsi volt az eddigi távolság és félelmet mutatott, akkor a hang távolodjon tőlünk, de soha ne mi menjünk arrébb. Ez nagyon fontos, hiszen ezzel is azt mutatjuk, hogy nem mi menekülünk el a hangtól!

A gyakorlatot napról napra ismételjük. Ne legyünk türelmetlenek, nem baj, ha egyszer jobban, egyszer kevésbé megy jól. Ha visszalépést tapasztalunk, akkor lépjünk mi is vissza egy szintet, távolodjon el a hang ismét, ahonnan kutyánk újra közömbös, majd onnan közeledjen újfent. Nagyon fontos, hogy csak a kutya pozitív viselkedését dicsérjük, jutalmazzuk, a negatívat hagyjuk figyelmen kívül. 

Váltogassuk a helyszíneket is. Ne szokja meg, hogy csak egy bizonyos helyen jön a durranás, hiszen a való életben is bárhol érheti váratlan hang.A legfontosabb még egyszer: ne stresszeljünk már előre! Ez is ugyanolyan nap, mint a többi. Hagyjuk, hogy kutyánk is így érezze. Amennyiben feltétlen szükségesnek érezzük, hogy az amúgy kertben élő kutyusunk bevigyük magunkkal a szobába, akkor azt ne 31-én tegyük először. Érdemes már pár nappal előtte elkezdeni a beszoktatást, így nem fogja összekötni, hogy csak a durrogás miatt változott meg a házirend.

A lefárasztás szilveszter este előtt is ugyanolyan fontos, mint a gyakorlásoknál.

Szilveszter este alkalmazzuk a már jól begyakorolt viselkedést: közömbösségre, érdeklődésre jutalmazás, simogatás, félelemre közömbösség a megfelelő válasz.

Néhány kutyánál (akik esetleg idegrendszerileg kevésbé stabilak, idősebbek vagy akik esetében már nagyon mélyen rögzült a félelem), nem biztos, hogy elég lesz az egy hónap szoktatási idő. Esetükben kérjük állatorvos segítségét, aki a kutyánk méretének, korának, fizikai állapotának megfelelő mennyiségű nyugtatóval és a hozzá tartozó instrukciókkal lát majd el minket.

Megéri rászánni az időt a szoktatásra, hiszen nem csak nekünk lesz jobb, ha nem kell aggódnunk a szilveszter este előtt, de kutyánkat is megvédhetjük egy számára módfelett stresszes helyzettől.