Ragdoll Rongybaba macska

Közepes termetű, világos színű, rendkívül vonzó küllemű cica. Feje gömbölyű, erős, pofája maszkos, füle közepes nagyságú, egyenesen felálló, szeme ferde metszésű, színe kék. Végtagjai rövidek, farka közepesen hosszú, dús tollbokrétaszerű szőrzet borítja. Mancsain fehér zoknit visel. Bundája hosszú, sűrű, gyapjas aljszőrzettel. Alapszíne fehér, a szőrvégek zúzmarásak vagy fókabarna színűek. Pofája akromelániás színezésű, hasa fehér, hátán a maszk színével megegyező foltokkal. Több színváltozatban tenyésztik.

Amerikai "találmány". Fehér birma és perzsamacska, valamint különféle félhosszú szőrű cicák keresztezése révén alakították ki Kanadában, ahol tenyésztését a Ragdoll Cat Association nevű társaság karolta fel és szigorú követelménynek alapján ellenőrzi, ámbátor létezésének jogosságáról - legalábbis önálló fajtaként - azóta is vitatkozik a nemzetközi macskás társadalom. Napjainkra azonban már egyre több országban kapott hivatalos elismerést.
Az új fajta reprezentánsai először 1965-ben jelentek meg kiállításon, s talán mondani sem kell, hogy a minden újdonság iránt fogékony amerikai és a kanadai macskabarátok körében nagy sikere volt. A ~ neve egyébként onnan származik, hogy ha gazdája karjai közé veszi, "fülét-farkát" eleresztve úgy csüng ott, mint holmi rongybaba.
A fajta rajongóinak szilárd meggyôzôdése hogy a Rongybaba macska valamennyi fajta közül a legideálisabb kedvenc. Rendkívül szelíd, békés, kezes, simulékony, még az idegen is megfoghatja, nem tiltakozik, nem karmol és nem esik pánikba sem. Egyszóval eszményi "gyerekpótló". Kritikusai viszont éppen eme tulajdonságait vetik a szemére, mondván, hogy miattuk elveszette mindazokat a jellegzetes tulajdonságait, melyek a macskát macskává teszik.