Még mindig rejtély, hogyan találnak haza a galambok

Robotot küldött a tudomány a világűr mélyébe, felfedte élőlények genomját, az azonban még mindig zavarba ejti, hogy mi vezérli haza a galambot.

    A bécsi Molekuláris Patológiai Intézet kutatói megdöntötték azt a korábbi állítást, hogy a madarak bravúrja csőrük vasban gazdag idegsejtjeinek köszönhető, melyek érzékenyek a Föld mágneses terére.
    "Valóban kiábrándító volt. Csak még rejtélyesebb lett, hogy miként érzékelik a mágneses mezőt az állatok" - idézte fel David Keays molekuláris biológus.
    Keays kutatócsoportja 3D-s szkennert használt arra, hogy a 250 ezer szeletre vágott galambcsőrből készült metszetekben lévő sejteket azonosítsa.
    Úgy találták, hogy a galambok navigálási képességéért valójában a makrofágok feleltek. Ezek olyan fehérvérsejtek, melyek a fertőzésektől védik a madarakat, és nincs kapcsolatuk az aggyal.
    "Nem ingerelhető sejtek és nem hoznak létre elektromos jeleket, melyeket a neuronok érzékelhetnének, így befolyással lehetnének a galamb viselkedésére" - magyarázta a kutató. Ezek a sejtek ráadásul nem csupán a madár csőrében találhatók meg, hanem egész testében.
    Günter Fleissner, a Frankfurti Egyetem kutatója azonban úgy véli, az osztrák csapat nem volt eléggé alapos.
    "Valóban nehéz feladat megtalálni a vastartalmú dendriteket, ezért nem meglepő, hogy elnézték őket ezek a szerzők" - vélekedett a korábbi, 2000-ben közzétett dolgozatot jegyző kutatók egyikeként Fleissner.
    Keays szerint a magnetoreceptorok megtalálása valóban nagyon nehéz volt, mivel igen kicsik, mindössze 20-40 nanométeresek és bárhol megtalálhatók a galamb testében.
    "Egy magnetoreceptor megtalálása nem olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban, hanem olyan, mintha tűt keresnénk egy tűkazalban" - jelezte a feladat összetettségét Keays.
    A kutatók úgy vélik, ha sikerülne megismernünk a folyamatot, ahogyan a természet érzékeli a mágneses mezőt, akkor ezt az információt arra is használhatnánk, hogy mesterséges magnetoreceptorokat hozzunk létre. Ezeket betegségek gyógyítására is használhatnánk - tette hozzá Keays.
    Az osztrák kutatók tanulmánya a Nature tudományos magazin legfrissebb számában jelent meg.