Ragadozó nagymacska-veszély Magyarországon!
Hiúz látogatott az Aggteleki Nemzeti Parkba. A ragadozó nagymacska nyomait a hóban találták az állatvédők.
Friss hiúznyomokról készült fotókat készítettek a Magyarországi Nagyragadozókért Alapítvány szakemberei. Az Aggteleki Nemzeti Park területén, a szlovák határtól alig másfél kilométerre lettek figyelmesek a jól felismerhető nyomokra. A hazánkban is néha felbukkanó hiúz lábnyomai igen hasonlítanak a házimacskáéra, csak kicsit nagyobbak.
A fiatal, valószínűleg nőstény hiúz feltehetően egy sebesült prédát követett, egészen addig, amíg a vérnyomok meglátszottak a hóban. Utóbb úgy dönthetett, hogy nem éri meg a fáradság, ezért nyílegyenesen és gyorsan folytatta útját. Átkelt egy kisebb hegygerincen, ahol a déli oldalon leereszkedett. Itt már néhány napja elolvadt a hótakaró, így nyomait nem lehetett tovább követni.
A hiúzfajok elterjedési területe egykor az északi félteke szárazföldjeinek tekintélyes hányadát magába foglalta, manapság Ázsia bizonyos területein, Alaszkában, Kanadában és az USA nyugati területein, valamint Európában honos, de a legtöbb területen ritka, gyér az állománya. A Kárpát-medence területén előforduló, vadon élő hiúzok a kárpáti hiúz alfajába tartoznak. A kárpáti hiúzok Magyarország, Románia, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna és a balkáni országok erdőségeiben élnek. A nagy kiterjedésű, sűrű erdőket kedvelik, különösen akkor, ha az erdő sziklás tisztásokat is rejt.
Napjainkra Magyarország hiúzállománya katasztrofális mértékben megritkult, de hasonló a helyzet Európa többi országában is. Megritkulásának nemcsak a vadászat volt az oka, hanem az is, hogy egyre kevesebb a háborítatlan erdőségek száma, ahol a hiúzok meghúzhatnák magukat. A kárpáti hiúz Magyarországon a fokozottan védett fajok közé tartozik, mindemellett újabban betelepülési hullám tapasztalható az Északi-Kárpátok felől.
A fényképen jól látszik, hogy a macskaféle lábnyomán nem fedezhetők fel a karmok lenyomatai, ezáltal könnyen megkülönböztethető a farkasétól, vagy a kóbor kutyáétól.