Perzsa macska

Szép, fenséges küllemű állat. Sajátos fejforma és testfelépítés jellemzi: masszív, széles, gömbölyű fej, szinte pisze arcorri résszel, valamint erőteljes stoppal. Nagy, kerek szem, figyelmes, élénk, érdeklődő tekintettel; kis, lekerekített fül; széles, tompa orr; vastag szőrzet, hosszú, finom tapintású, selymes szálakkal. Rövid, zömök, némileg szögletes test; kurta, izmos lábak; meglehetősen nagy, kerekded, pamacsos mancsok; tömött, viszonylag rövid, tőben vastag, dús szőrzettel borított farok. A legfontosabb, hogy a szőrzet hosszú, lebegő és tömött legyen, a fej körül pedig képződjék nyakfodor. Igen sok színváltozat van. Fehér - kék szemű (többnyire süketek) - narancssárga vagy felemás színű szemű - kék szőrű narancs- vagy rézszínű szemmel - vörös szőrű, réz- vagy sötét narancssárga szemmel - krém szőrű réz- vagy narancssárga szemmel - csincsilla vagy ezüst szőrű téglavörös orral és zöld vagy zöldes kék szemmel - füst fekete szőrű fehér gyapjú- szőrrel és réz vagy narancssárga szemmel - kék füst - teknőctarka narancssárga vagy rézszínű szemmel (fekete, vörös és krém foltok) - teknőctarka és fehér,más néven kalikó /calico/ - árnyalt ezüst - vörös, barna, kék és ezüst cirmos, jól kivehető arc- és testrajzolatokkal, rövid, sűrűn gyűrűzött farokkal.

Körülbelül 500 esztendeje ismerik a hosszú szőrű macskákat, eredetük azonban „homályba vész”. Őshazájuk valószínüleg Oroszország lehetett, s kereskedők révén kerülhettek Angliába, ahol már az 1870-es években megismerkedhettek velük a macskabarátok, s a londoni kiállítások jószerével már az összes színváltozatot fölvonultatták. Más vélemények szerint a perzsa cicák a keresztes lovagok révén kerültek Európába a Szentföldről.

A legáltalánosabban elfogadott származáselmélet szerint az első hosszú szőrű macskák a törökországi Ankarából kerültek az öreg kontinensre, és angorának hívták őket, az "igazi" perzsák pedig valamivel később érkeztek Perzsiából, a mostani Iránból. Az eredeti angórának karcsúbb a teste és a feje, hosszabb az orra, továbbá valamivel rövidebb a szőre.
Jelenleg a szelektív tenyésztés következtében a legtöbb hosszú szőrű cica perzsa típusú, még ha van is bennük némi angóra vér. (Egyes szakértők a két szót egymás szinonimájaként használják, a legtöbben azonban kettéválasztják. Sokan pedig mindkettőt egyszerűen a hosszú szőrűek kategóriájában említik - egy kalap alá véve őket.)
A Fédération International Féline (Nemzetközi Macskatenyésztô Szövetség) jelenleg közel 100 változatot ismer el. Az Egyesült Államokban a tigriscsíkos formákat is törzskönyvezik, ám vannak olyan nemzeti szövetségek, amelyek még többet is elfogadnak: Hollandiában például 300 elismert színváltozatot tenyésztenek.
Bár minden színváltozat kicsit más és más, valamennyi perzsa közös tulajdonsága az emberhez való szoros kötődés, ugyanakkor egyfajta önállóság, függetlenség, nyugodt, békés vérmérséklet, nagyfokú figyelmesség, érzékenység, intelligencia. Könnyen kezelhető, engedelmes, kedves állatok. Pazar bundájuk azonban minden nap szertartásszerű gondozást, fésülést igényel, és nem csupán a tetszetős külső, de a jó  egészség érdekében is.