Nevet keresnek a kiselefántnak

Csütörtökön mutatkozott be a sajtónak az éppen egyhetes kiselefánt. A nagyközönség hétfőtől láthatja majd bizonyos korlátozások mellett, bár előfordulhat, hogy pár percre hétvégén is kiengedik a kifutóra. Nevet még nem kapott a kicsi, a végső döntés meghozatalához az Állatkert a nyilvánosság véleményét is kikéri.

Csütörtök délben mutatkozott be a sajtó képviselőinek az egy héttel ezelőtt, február 14-én született kiselefánt, természetesen Angele, az anyaállat társaságában. Az állatokat néhány percre a kifutóra is kiengedték egy egészségügyi sétára, után pedig az Elefántház belső terében lehetett őket fotózni és filmezni.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben az 1870-es évek óta tartanak elefántokat. Az első budapesti ormányos egy Ali nevű afrikai elefánt volt, a XX. század elejétől kezdve azonban kizárólag ázsiai elefántok képviselték ezt az állatcsoportot a városligeti intézményben. Az első hazai kiselefánt 1930-ban született, ám sajnos sem ez, sem a következő, 1932-es ellés nem volt sikeres. Az 1941-es kiselefánt már rendben felcseperedett, de a háború miatt sajnos nem érhetett meg magas életkort. A háborús évek után először 1956-ban született elefánt Budapesten. Mivel az Állatkert ebben az évben ünnepelte kilencven éves jubileumát, a kicsi a Jubile nevet kapta. Felcseperedve cirkuszi elefántként komoly karriert futott be, utoljára a Richter-féle Magyar Nemzeti Cirkusz sztárja volt. A következő elefántborjú 1961. május 10-én látott napvilágot. Ő volt Quinba, aki 1965-ben a Hollandiába, a Tilburgi Állatkertbe került, majd néhány hónap múlva továbbszállították Arnhem város állatkertjébe (a két állatkert azonos család tulajdonában volt). 1998 márciusától egy franciaországi állatkertben élt, és végül 2005. június 12-én, 44 éves korában pusztult el.

1961-től mostanáig nem születtek további elefántok Budapesten. Ennek kezdetben az volt az oka, hogy többnyire nem voltak megfelelő tenyészállatok. Később pedig az is problémát jelentett, hogy az elefánttartó létesítmények műszaki és erkölcsi szempontból is elavultak. Először tehát ezeket kellett korszerűsíteni, bővíteni. A régi, 1912-ben épült Elefántház felújítása 1999-ben fejeződött be, és nemcsak az épület eredeti műemléki szépségét állították helyre, hanem az állatok férőhelyét is korszerűsítették, és jelentősen ki is bővítették. 2008-ban pedig elkészült a Szavanna komplexumhoz kapcsolódó új elefántcsarnok is.

A következő lépés a megfelelő tenyészállatok beszerzése volt, hiszen a 2000-es évek nagy részében két idős nőstény elefánt élt Budapesten. Az új tenyészállatok közül az Assam nevű hím 2009 októberében érkezett meg a belgiumi Ieper (Ypres) állatkertjéből, bár eredetileg a Chesteri Állatkertben született 2000. október 7-én. A nőstény, a most 12 éves Angele 2010. szeptember 30-án érkezett a franciaországi La Palmyre-ból. Szerencsére a két állat összeszoktatása is remekül sikerült, így a párzás után már csak az elefántokra jellemző igen hosszú, akár 22 hónapos vemhességi időt kellett kivárni.



Angele és Assam borja 2013. február 14-én csütörtökön, Bálint napján látta meg a napvilágot a hajnali órákban. Bár Angele gondos anyának, a kicsi pedig életerős újszülöttnek bizonyult, a borjúnak nem sikerült megtalálni anyja emlőit. Ezért péntek hajnalban a gondozók megfejték az anyaállatot, és a kifejt tejjel kezdték el táplálni az újszülöttet. Szerencsére nem volt szükség tartósan a mesterséges beavatkozásra, mert az állategészségügyi csapat és az állatgondozók emberfeletti munkájával a kicsit végül sikerült rávezetni az emlőkre, így szombat reggel óta önállóan, megnyugtató gyakorisággal táplálkozik. Az elmúlt napokban a kiselefánt körül minden rendben alakult, állapota stabilnak mondható. Az állatorvosok jelenleg amiatt aggodalmaskodnak kissé, hogy a méhlepény egy része még nem hagyta el Angele szervezetét, ezért továbbra is folyamatosan megfigyelés alatt tartják az állatokat.



Az első napokban mind a kiselefántnak, mind az anyaállatnak a legteljesebb nyugalomra volt szüksége. Ezért még az elefántokhoz beosztott állatkerti munkatársak közül is csak azok lehettek a kicsi közelében, akiknek feltétlenül dolguk volt ott. Ezért nem volt lehetőség arra sem, hogy a sajtó munkatársai megnézhessék az apróságot. Azok az állatkerti munkatársak, akik nem az elefántokhoz vannak beosztva, csak hat nap elteltével láthatták a kiselefántot. Csütörtökön a sajtónak mutatkozott be a jövevény, a nagyközönség pedig jövő héten hétfőtől láthatja majd.

Pénteken, szombaton és vasárnap ugyan a gondozók néhány percre ki fogják nyitni az istálló ajtaját, így Angele és a borjú egy kisebb egészségügyi sétát tehet a kifutón. Ez alatt az idő alatt elvileg a látogatók is láthatják. Mivel azonban a kiengedés el is maradhat például csapadékos időjárás esetén, illetve akkor, ha az állatoknak nincs kedvük kiengedni, ezért ekkor még nem lehet garantálni, hogy láthatják őket a látogatók. Hétfőtől viszont 13 és 15 óra között csoportonként beengedik a közönséget az Elefántházba. Természetesen mindenki csak néhány percet tartózkodhat majd az állatházban, hogy mások is sorra kerülhessenek, a villanófény használata pedig szigorúan tilos lesz.



Bár rengeteg javaslat érkezett már a kiselefánt nevére, eddig még nem kapott nevet. A névadásban az Állatkert a nyilvánosság segítségét kéri. A különféle javaslatok alapján az állatkerti munkatársakból álló zsűri hat nevet választott ki a szavazáshoz. A nevek mindegyike A-betűvel kezdődik az állatkerti névadási szokások miatt. A hat név a következő:

• Asha – Indiában használatos, szanszkrit eredetű név, jelentése: „remény”;
• Anita – közismert név, amely azonban Indiában is használatos, jelentése: „báj”;
• Angyal – a név az anyaállat, Angele nevére utal;
• Amelie – népszerű francia név, amely az anyaállat francia születésére utal;
• Aishwarya – Aiswarya Rai híres indiai színésznő miatt az egyik legnépszerűbb női név Indiában;
• Aurora – a hajnalt jelentő név a kiselefánt hajnali születésére utal.