Megszámlálhatatlanul sok prérikutya kölyök született az állatkertben
A prérikutyák megszületése mindig csak utólag derül ki, hiszen a nőstények a földfelszín alatti üregrendszerben ellik utódaikat, a kicsik pedig csak hathetes korukban merészkednek elő. Idén legalább tizenöt kölyök született, a kemény tél miatt azonban egy kicsit később, mint az elmúlt években.
Rengeteg kölyökkel gyarapodott a prérikutyák közössége a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Azt, hogy pontosan mennyivel, nem is olyan könnyű megmondani, mert mire bárki megszámlálná őket, néhányan közülük eltűnnek a földfelszín alatti üregrendszerben, néhányan pedig előmerészkednek, így nehéz megmondani, hogy melyik állat volt már megszámlálva. Legalább tizenöten azonban biztosan vannak: eddig ennyi volt ugyanis a legtöbb kölyök, amelyet egyszerre a felszínen láttak. Mivel a prérikutya anyák 2-4, esetenként 5 utódot hoznak a világra, a tucatnyinál is több kölyök 4-5 alomból származhat.
A prérikutyák általában a téli nyugalmi időszak elteltével párzanak, majd a nőstények 28-37 nap elteltével ellik meg utódaikat. Ezután azonban még hat hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy az apróságok előmerészkedjenek a föld alatti járatokból. Tavaly a kicsik április elején születtek és május közepén jöttek fel először a felszínre. Idén – valószínűleg a tél néhány héten át tartó szokatlanul kemény időszaka miatt az egész folyamat eltolódott, hiszen a kölykök csak a közelmúltban tűntek fel a kifutóban.
A társas prérikutyák (Cynomys ludovicianus) az észak-amerikai füves síkságok, prérik lakói, Montanától egészen Texasig, a Rio Grande partjáig. A kutyákhoz nincs sok közük, hiszen a rágcsálók közé tartoznak, legközelebbi rokonaik pedig a mókusok. Rendszerint nagy közösségeket, kolóniákat alkotnak, és kiterjedt üregrendszereket építenek ki a föld alatt. A bonyolult, szövevényes járatok levegőjének frissességéről különleges szellőztető rendszerrel gondoskodnak. Az üregek bejáratát ugyanis úgy alakítják ki, hogy a prérin fújdogáló szelek kiszippantsák a járatból az elhasznált levegőt.
Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert