Man-szigeti macska

Kacsázó járású, zömök testű, nagy és gömbölyű fejű cica. Füle nagy, hegyes végű, szeme mandulavágású, színe bármilyen lehet, de harmonizáljon a bunda színével. Háta rövid, lágyéka keskeny, martájéka az eredeti standard szerint "gömbölyű, mint a narancs". Hátulsó lábai erősek, izmosak, feltűnően hosszúak, fara magas és kerek, ettől járásmódja némileg szökdécselésre emlékeztet. Farkatlan, illetve csonka- vagy egészen rövidre vágott farkú. (Kiállítási szempontból az az ideális példány, melynek a farka helyén üreges homorulat található) Szőrzete rövid, dús, sűrű gyapjúszőrzettel, puha fedőszőrrel. Színe bármilyen színű és rajzolatú lehet, még fehérrel kombinált tigriscsíkos is.

Az Atlanti óceán melléktengerében, az Ír-tengerben található Man sziget lakói fölöttébb büszkék macskájukra, a manx-ra, olyannyira, hogy a sziget jelképéül (jelvényéül) is ezt a fura megjelenésű, különleges cicát választották. A manx teljesen farkatlan (illetve, ha nem úgy születik, teljesen farkatlanra kurtított farkú), kacsázó járású cica.

Eredete, mint megannyi fajtájé, meglehetősen bizonytalan. Egyesek azt tartják, hogy a legendás spanyol Armada "hajótöröttjeként" került Man szigetére, ahol később - kedvező életfeltételeket találván - elszaporodott. Más források szerint, amikor az írek elfoglalták a szigetet, katonáik levágták az őshonos macskák farkát és - forgóként - sisakjukra tűzték. A farokkurtítás azután hagyománnyá vált.
Mindezekből a félig-meddig meseszerű fajtatörténetekből annyit tudunk teljes bizonyossággal, hogy a manx igen régi fajta, eredete évszázadokra nyúlik vissza. Már VII. Edward angol király is tartott ilyen farkatlan cicákat. Az is nyilvánvaló, hogy ez a cica természetes mutáció, helyesebben szólva a brit rövid szőrű cicák beltenyésztése következményeként kialakult degeneráció hatására alakult ki zárt populációban Man szigetén. Mellesleg Amerikában hosszú szőrű változatát is kitenyésztették, mely a "Cymric" nevet kapta.
Értelmes, szívós, találékony, ravasz állat. "Eltorzult" testfelépítése folyományaképpen járása a nyúl ugrálásához hasonlítható, ezért "nyúl macskának" is hívják. Egyes szakkönyvek szerint rossz mászó és a macskák legendás talpra esésével is hadilábon áll: nem képes nagyobb magasságból baj nélkül leugrani. Tenyésztői, szakértői szerint azonban ennek éppen ellenkezője igaz: mozgékony, ügyes, "talpraesett" állat, gyors futó, kiváló egérvadász és farkatlansága ellenére nagyszerű az egyensúlyérzéke!