Maine Coon
Nagy termetű, impozáns megjelenésű, erőteljes felépítésű állat. Az egyetlen olyan háziasított macskafajta, amelynek kifejlett példányai átlagosan 7-10 kilogrammot nyomnak, de előfordulnak 14-15 kilós "óriások" is. Feje aránylag kicsi, pofája szögletes, fülei nagyok, szeme kissé ferde vágású, színe bármilyen lehet, csak harmonizáljon a bunda színével. A zöld szemet előnyben részesítik. Szőrzete hosszú, dús, viszonylag kemény. Minden lehetséges macskaszínben előfordulhat, fehérrel kombinálva.
Nevét talán így lehetne magyarosítani: „maine-i ravasz fickó”. Az egyesült államokbeli Maine államból származik - és szinte ez minden, amit a fajta eredetérôl tudunk. Talán hosszú, bozontos farka miatt született az a legenda, hogy vadmacska és mosómedve (angolul: racoon) keresztezéséből alakult ki. Ez persze teljes zoológiai képtelenség! Inkább elképzelhető, hogy a helybéli elvadult házimacska és az európai telepesek által Amerikába bevitt angóramacskák keveredésébôl származik. (Mellesleg erre vall szőrzete és testalkata is.)
Más források szerint a fajta jelenlegi képviselői Marie Antoinette macskáinak kései utódai. A nagy állatbarát francia királynő ugyanis - egyes feltételezések szerint - halála előtt Kanadába készült, és különféle ingóságaival egyetemben előre küldte kedvenc cicáit is. Ezek között norvég erdei macskák is voltak, s belőlük alakult ki a Maine Coon. Nos, annyi bizonyos, hogy a Maine Coon feltünően hasonlít a norvég erdei macskára, ezért nem teljesen elképzelhetetlen, hogy közös őseik is lehettek.
S hogy még tovább bonyolítsuk a fajta eredetének rejtélyét, egyes régebbi szakkönyvek szerint valamikor Amerikába hajózó tengerészek vittek magukkal hosszú útjaikra ilyen macskákat, s a nagy testű, harcias állatok sikerrel irtották a hajókon tanyázó, gabonán felhízott hatalmasra nôtt patkányokat. Mindenesetre a fajtát már 1860-ban szerepeltették a mezőgazdasági kiállításokon, vagyis abban az idôben, amikor a macska-szépségversenyeknek még hírét sem hallották.
A Maine Coon temperamentumos, szívós, rendkívül jól alkalmazkodó, kedves, játékos, ragaszkodó természetű, gyerekszerető macska. Igényli emberbarátja közelségét. Lassan érő állat: előfordul, hogy csupán négyéves korára éri el teljes testi fejlettségét.
(Szöveg, a szerző engedélyével: Veress István - Macskalista)