Magyar felfedezés: Nem a ragadozók miatt csíkos a zebra

A böglyök, nem pedig a ragadozók ellen védenek a zebrák csíkjai - derítették ki magyar és svéd kutatók, akik eredményeikről a Journal of Experimental Biology (JEB) című folyóiratban számoltak be.

A böglyök (Tabanidae) csípése igen fájdalmas, a rovarok betegségek hordozói, a vérszívók elleni védekezés gátolja az állatokat a legelésben, s így kisebb a testsúlygyarapodásuk - olvasható a JEB honlapján (http://jeb.biologists.org), valamint a BBC hírei között).

Régóta viták tárgyát képezi a tudományos világban, hogy mi is lehet a szerepe a zebrák testmintázatának, egyes vélemények szerint a csíkok a magas fűben való rejtőzködést segítették elő. Más elképzelések szerint a csíkoknak vizuális illúziókeltés volt a szerepe, ugyanis a valóságosnál nagyobbnak láttatják a zebrát, ami előny lehet a ragadozókkal szemben. Felvetődtek olyan elképzelések is, hogy az egyéni jellegzetességeket mutató testmintázat a párválasztás során jelenthet előnyt. Az ELTE és a Lundi Egyetem kutatói viszont arra jöttek rá, hogy a keskeny csíkok kevéssé "vonzóak" a vérszívó rovarok számára.

Horváth Gábor, az ELTE Biológiai Fizikai Tanszékének docense szerint a böglyöket vonzza a vízszintesen polarizált fény, mivel a vízről tükröződő fény is vízszintesen polarizált. A bögölyfélék mindig víz közelében rakják le petéiket, ugyanis lárváiknak víz, vagy nedves talaj szükséges a kifejlődéshez, ezért a rovarok a vízszintesen polarizált fény segítségével tájékozódnak, hogy hol célszerű párosodniuk és lerakni a petéiket. A bögölyfélék sokkal jobban "kedvelik" a sötét szőrzetű emlősöket, hiszen a bundájukról visszaverődő fény vízszintesen polarizált, ez segíti a vérszívókat a gazdaállat megtalálásában. A fehér szőrzetről viszont polarizálatlan fény verődik vissza, így nem vonzza a bögölyféléket.

A magyar és a svéd kutatók egy Budapesthez közeli lovastanyán tesztelték, hogy a böglyök mennyire tartják vonzónak a fehér, sötét, valamint csíkos szőrzettel fedett maketteket. A maketteket ragasztóval kenték be, s kétnaponta megszámolták a rájuk ragadt rovarok számát. A tudósok azt feltételezték, hogy a csíkos szőrzet a fekete és fehér bunda közötti bögölyszámot vonzza majd, de meglepetésükre a csíkos "modellt" a böglyök kerülték el leginkább. Megmérték az élő zebrák csíkjainak szélességét, valamint a szőrzetükről visszaverődő fény polarizációs mintázatát is a kutatók, akik azt látták, hogy az állat mintázata a böglyöket legkevésbé vonzó makettel egyezik.

"Arra a következtetésre jutottunk, hogy a zebra a törzsfejlődés során azért tett szert erre a testmintázatra, mivel a csíkok eléggé keskenyek ahhoz, hogy a legkevésbé vonzzák a vérszívókat" - emelték ki tanulmányukban a kutatók.

Matthew Cobb, a Manchesteri Egyetem evolúciós biológusa rámutat, hogy a kísérlet igen alapos volt, mindazonáltal nem zárja ki egyéb, a zebrák testmintázatára vonatkozó elméleteket sem.

"A szerzőknek be kellett volna bizonyítaniuk, hogy a bögölyfélék csípései jelentették a legfőbb természetes kiválasztódási tényezőt a zebrák evolúciója során. De mi van a vérszívóktól szintén szenvedő lovakkal és öszvérekkel, amelyek között egyetlen csíkos faj sincs?" - tette fel a kérdést Matthew Cobb professzor.