Meghökkentő: Kihalás fenyegetheti a gerinctelenek ötödét

A világ állatfajainak majdnem 80 %-a gerinctelen. A veszélyeztetettként ismert több mint 12 ezer faj újbóli vizsgálatával brit biológusok arra jutottak, hogy az édesvíziek vannak a legnagyobb veszélyben. A Londoni Zoológiai Társaság szerint az emberi tevékenységek következményei – mint például az élőhelyek tönkretétele és a megnövekedett hőmérséklet – a leginkább aggasztóak.

Jonathan Baillie professzor, a társaság természetvédelmi igazgatója szerint a szakemberek előtt eddig is ismeretes volt, hogy a gerinceseknek és a növényeknek nagyjából az egyötödét kihalás fenyegeti, az viszont nem volt nyilvánvaló, hogy ugyanez jellemző az apró, gerinctelen élőlényekre is, melyek a bolygó élővilágának nagy részét adják.

„A jelentés előzetes eredményei szerint a gerinctelen fajok 20 százaléka veszélyeztetett lehet. Ez különösen azért aggasztó, mert az apró, sokszor szabad szemmel sem látható élőlényektől függ a mi túlélésünk is.” – mondta a szakember.

A világon élő, becslések szerint 126 ezer édesvízi faj nagy része is gerinctelen, beleértve a puhatestűeket és rovarokat is. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) Vörös listáján szereplő fajok 35 százaléka veszélyeztetettnek tekintett, míg 131 faj már kihalt.

A jelentés szerint komoly probléma a veszélyeztetett édesvízi fajokra a mezőgazdasági túlfolyásokból, házi és ipari szennyvízből származó szennyezés. A gátak és a vízelvezetés, valamint az élőhelyeket megzavaró emberi települések terjeszkedése további nyomás alá helyezik a folyami rákokat, puhatestűeket és szitakötőket. Ben Collen, a vizsgálat egyik szakembere szerint a gerinctelenek többek között különösen fontosak a víz szűrésében és a tápanyagok újrahasznosításában.

A tengeri gerincteleneket érintő kép sokkal homályosabb. Az IUCN által kiértékelt fajok 25 százalékáról úgy hiszik, kihalás fenyegeti őket, azonban a lista az összes leírt fajnak csak 1 százalékát fedi le. A kutatók szerint a tenger sokkal kevésbé ismert rendszer, rengeteg munkára van még szükség, hogy felfedezzék az ott élő fajokat, nem is beszélve annak megállapításáról, mi történik velük. Szerintük lehetséges, hogy a veszélyeztetettség szintje magasabb, különösen olyan veszélyek esetén, melyeknél nem léteznek határok, ilyen az óceáni savasodás is. A jelenleg is egyre erősödő folyamat, melynek során az óceán pH-szintje a légköri szén-dioxid-szint növekedésére reagálva emelkedik, különösen veszélyes lehet a külső vázzal rendelkező élőlényekre, mivel károsítja a mésztartalmú vázat. Collen szerint a kiértékelt tengeri fajok közül a legaggasztóbb azok helyzete, melyeket széles körben hasznosítanak, mint amilyenek a homárok, egyéb rák- és kagylófajok.