Keleti rövid szőrű macska

Valamennyi Keleti rövid szőrű macska tetszetős küllemű, elegáns, közepes nagyságú, a sziámihoz hasonlatos hosszú, vékony, de arányos testű állat. Fejük a többi rövid szőrű cicáétól eltérően hosszúkás, ék alakú, fülük nagy, egymástól távol helyezkedik el. Szemük enyhén ferde vágású (egyesek szerint inkább talán innen származik a "keleti" elnevezés), többnyire almazöld színű, kivéve az egyszínű fehér változatét melynek szeme ragyogó kék. Hátulsó végtagjaik valamivel hosszabbak, mint a mellsők. Farkuk hosszú, hegyes. Szőrzetük rövid, lágy, csillogó, bundájuk az egyszínű fehértől, barnától, feketétől, kéktől a különféle cirmos, pettyes és foltos cirmos mintázatúakig, a legváltozatosabb színekben pompázik.

Nem sok köze van a Távol-Kelethez, a "keleti" elnevezés tehát eléggé megtévesztő. Voltaképpen csupán arról van szó, hogy Angliában az egyszínű macskákat sommásan  "külföldi rövid szőrű" cicáknak nevezik, hazai tenyésztőink pedig - nem túl szerencsésen - ezt a "külföldi" szót helyettesítették a "keleti" jelzôvel...

A Keleti rövid szőrű macska tudatos szelekciós tenyésztés "terméke": a sziámi és más rövid szőrű macskák keresztezése révén alakították ki. Késôbb a rövid szőrű csincsillákat is belekeverték az állományba, így születtek az olyan újabb és újabb színvariációk, mint például a különböző cirmosok és teknőctarkák. A szó szoros értelmében tarka társaság: jelenleg már több mint 100 (!) színváltozatuk ismeretes. A "rangidős" - legrégebben kialakított - köztük a barna havanna macska, melyet már egy 1888-ból származó leírás is megemlít. A többi Keleti rövid szőrű macska sokkal "idősebb" változatot lényegében csupán 1974-tôl standardizálták.
Fürge, kitünően mászó, futó, élénk vérmérsékletű állatok. Játékos, értelmes, ravasz, találékony, kedves, gazdájukhoz rendkívüli módon kötődő, minden gond nélkül tenyészthető macskák.

Fontosabb színváltozatok:
FEKETE
A keleti macskák jellegzetes hosszú, vékony, elegáns testalkata, karcsúsága különösen jól érvényesül a fekete (angolul: ebony) változatnál, melyet az ébenfa fekete színéről neveztek el. Valamikor az 1970-es évek táján lett divatos változat, s azóta sem csökkent népszerûsége. Ragyogó ébenfekete bundáján kívül orrtükre és talppárnája is fekete.  Szeme élénk smaragdzöld. Bundájának színében a legkisebb árnyékoltság sem kívánatos.

FEHÉR
Kialakulása mindössze néhány esztrendővel előzte meg a fekete változatét; rövid szőrű fehér cicák és sziámik pároztatása révén született. Igencsak különleges küllemû színváltozat, fényes fehér bundája, ragyogóan kék szeme miatt olyan, akár egy porcelánfigura. Szôrzete kötelezô jelleggel vakító fehér, nem lehet sárgás vagy más egyéb színárnyalatú, bundája fekete szőrszálakat sem tartalmazhat. Orrtükre és talppárnái rózsaszínûek.

KÉK
ugyancsak jól sikerült, elegáns, szép cica. Bundájának ragyogó fénnyel csillogó kék színe még inkább kiemeli a keleti macskákra jellemző karcsú testalkatot. Fehér szőrszálak, illetve foltok előfordulása komoly hibának számít. Orrtükre és talppárnái is palakékek. Szeme mélyzöld. (Az amerikai standard megengedi a borostyánszínű szemeket is.)  Mintegy harminc esztendeje - 1974-ben standardizálták.

(LEVENDULA) LILA
Bundájának lágy, csillogó világosszürke, illetve világos  levendula-rózsaszínű szőrzete pontosan olyan ányalatú, mint a lila jegyû sziámié. Orrtükre, valamint talppárnái ugyancsak levendula-rózsaszínűek Szeme almazöld. A fajtát Nagy-Britanniában tenyésztették ki az 1960-as években, elismerése azonban 1972-ig váratott magára.

VÖRÖS
Ez a típus úgyszólván véletlenül - a vörös sziámik tenyésztése során, azok egyfajta "melléktermékeként" - alakult ki. Elegáns, szép macska, bundája egytónusú vörös, mindenféle cirmos foltok, illetve árnyékoltság nélkül. Szeme ugyancsak vörös (rézvörös), arcorri része valamivel mélyebb, sötétebb árnyalatú, orrtükre, talppárnája téglavörös.

CIRMOS
Kialakulásának története hasonló a keleti rövid szőrű vörös változatéhoz, azzal a különbséggel, hogy ez a típus a cirmos sziámi tenyésztése során keletkezett. Hozzátehetjük, hogy a ma ismert és elismert keleti rövid szőrű cicák nagy többsége cirmos mintázatú, amely három alapváltozatban fordul elô: tigriscsíkos, márványozott és pettyes típusban.  Ezen belül ma már a cirmos variációk száma szinte "végtelen", pontosabban: a keleti rövid szőrű cicák egy-egy elismert színváltozatának felelnek meg.