Karthauzi macska

Elegáns megjelenésű, jó felépítésű, karcsú cica. Feje közepesen hosszú, koponyája lapos, orrháta egyenes. Füle közepesen nagy, szeme ovális, keleties metszésű, élénk, értelmes tekintetű. Törzse hosszú, háta egyenes, végtagjai izmosak, farka hosszú, vékony, dús szőrzet borítja. Szőrzete félhosszú, finom szálú, mintegy húszféle színváltozatban tenyésztik, a legkedveltebbek a hiúz-mintázatú példányok.

A franciaországi Karthauzi-kolostorban tenyésztették ki  a fajtát, ott, ahol az azonos nevű világhírű italt, a "likőrök királynőjét" is készítik. A legrégebben tenyésztett fajták egyike, a szerzetesek egyes források szerint több mint 500 esztendeje hozták be Dél-Afrikából ezeknek a rövid szőrű, kék színű cicáknak az őseit.
A második világháború idején Európában a fajta megmaradt példányait kénytelenek voltak angol kék macskákkal keresztezni, de végül egy francia szigetről nagy nehezen sikerült tiszta tenyészetet szerezni, s ezekkel az állatokkal aztán megvetették a mai állomány alapját. A Karthauzi macska később világszerte népszerű lett. Amerikába például 1970-ben jutott el, és rövid időn belül ott is sok lelkes rajongója akadt a macskabarátok körében. Nem csoda, hiszen nem csupán különleges megjelenésű, szép állat, de remek egyéniség is. Barátságos, jóindulatú, kivételesen értelmes, ugyanakkor bátor, félelmet nem ismerő macska. Félelmetes patkányvadász hírében áll, sőt a szabadban is kószálható harciasabb példányok olykor kifejezetten keresik maguknak a bajt, a kalandot: még a kutyákkal is komoly csetepatékba keverednek. Nem igénylik az állandó becézgetést, kényeztetést, de nem is olyan hétalvók, mint legtöbb fajtársuk. Tevékeny, aktív cicák.