Hétköznapi csoda: Visszakapta kutyáját a gyászoló özvegy

Barbara Bagley egy borzalmas autóbalesetben elvesztette férjét, és az egyik skót juhászkutyáját. A másik skót juhásznak nyoma veszett a nevadai sivatagban. Az állat 53 napot töltött a kietlen pusztában, de a sors visszavezette őt gyászoló gazdájához.

Barbara Bagley egy átlagos amerikai hölgy, akinek férje és két skót juhászkutyája jelentette a világot. Boldogan éldegéltek ők négyesben, mígnem egy váratlan tragédia árnyékolta be életüket. A család kirándulni készült a karácsonyi szünetben, amikor máig tisztázatlan okokból szörnyű autóbalesetet szenvedtek. Barbara férje és Delaney, a négy éves szuka skót juhász a helyszínen életüket vesztették. Barbara súlyos belső sérülésekkel került kórházba, Dooley-nak, a kan kutyusnak pedig nyoma veszett.

Barbarának kilyukadt mindkét tüdeje, eltörött több bordája és súlyos agyrázkódása volt. Napokat kellett ágyban töltenie, de amikor elég erősnek érezte magát, azonnal szeretett kutyája keresésébe kezdett. Neki már csak ő maradt. Segítségére volt megannyi önkéntes, akiket a facebookon toborzott a 48 éves özvegy. Hosszú napokat töltöttek az állat felkutatásával, azonban január hatodikán, kilenc nappal a végzetes baleset után leállították a keresést. Dooley-nak nyomást sem találták.

„Borzasztó nap volt ez számomra, de belül valami azt súgta, hogy az én kicsikém ott van kint valahol, és várja, hogy rátaláljak. Nem gyászoltam Dooley-t, mert teljesen biztos voltam benne, hogy életben van még.” – nyilatkozta reménykedve Barbara.

Három héttel később bukkantak a kutyus nyomára, kilométerekkel odébb a baleset helyszínétől. Dooley rendkívül koszos és sovány volt, de egyből felgyúlt szemében a határtalan szeretet és hála, amikor megpillantotta gazdáját. A kimerült állat utolsó erejével még köszöntötte Barbarát, aztán hosszú álomba szenderült. Megnyugodott. Hazatért.

„Megható volt az a pillanat, amikor Barbara és Dooley először látták viszont egymást a szörnyű baleset után. Hirtelen nem is tudtak mit kezdeni a helyzettel. Barbara hangos sírásban tört ki, és szorosan magához szorította egyetlen hozzátartozóját. Mindenki sírt körülöttük.” – nyilatkozta az a vasúti munkás, aki rábukkant a kimerülten kóborló állatra.

 „Biztos vagyok benne, hogy ez a férjem üzenete volt a túlvilágról. Visszaküldte nekem az én kis Dooley-mat, hogy vigyázzon rám.” – mondta a könnyeivel küszködő asszony.

Dooley hosszadalmas lábadozási időszakon van túl, de ma már újra olyan eleven és egészséges, mint a balesetet megelőzően. Barbara kitartása és szeretete nélkül egészen biztos, hogy nem élne az állat. A szörnyű tragédia és a gyász még szorosabbra fűzte kapcsolatukat.