Japán csonkafarkú macska

Közepes nagyságú, jó felépítésű, izmos állat. Feje jellegzetes: a lapos koponyatetőről, a magas pofacsontokról, a hosszú, hegyes orráról, valamint a nagy, ovális, mandulavágású szemekről a keleti népek arcvonásai jutnak az ember eszébe. A fül nagy, a hegye lekerekített, a törzs hosszú erőteljes, a hátulsó végtagok valamivel hosszabbak, mint a mellsők, a szőrzet rövid, sima, sűrű. A bunda színe igen változatos, legkedveltebb az úgynevezett mi-ke színkombináció /innen a fajta beceneve is), azaz a feketével és vörössel kombinált fehér.

Ősi, természetes távol-keleti fajta. Legfontosabb megkülönböztetô fajtajegyeit - azt, hogy mellső lábai jóval rövidebbek, mint a hátulsók, továbbá furcsa, pamacsszerű, kurta (csonka), mindössze 10-12 cm-es farkát - már azokon a festményeken is felfedezhetjük, amelyek akkoriban készültek, amikor az első ilyen példányok Kínán és Koreán át eljutottak Japánba. Lehetett ennek vagy ezer esztendeje! A csonka farok - amelyet az állat behajlítva hord, s ezáltal még rövidebbnek látszik - egyébként nem holmi degenerációs sajátosság, csupán egy természetes erőteljes megrövidülés. 
A Japán csonkafarkú macska Japánban, ahol Mi-kének becézik (a "Manekineko"-ból), rendkívül népszerű fajta. Azt tartják róla, hogy a jó embereknek szerencsét hoz. Arról is nevezetes, hogy - akár egy illedelmes kutya - gyakran felemeli egyik mellső lábát és így "kér", illetve "köszön".  A japán áruházak kirakataiban éppen ezért  gyakran látható porcelánból készült szobra, amint a már említett pózban "üdvözli" a vásárlókat. Ezeket a szobrokat Maneki Nekó-nak, "köszönő macskának" hívják.
Kellemes természetű, barátságos cica. Szeret úszni és kutya módjára apportírozni - mindkét tulajdonsága meglehetősen rendhagyó a macskák világában. Azt mondják, kizárólag halat eszik! Ha rendes farok hosszúságú cicával pároztatják, valamennyi utód kivétel nélkül hosszú farokkal lát napvilágot, ám ha bobtail nőstényt ugyancsak bobtail kandúrral fedeztetnek, akkor a kiscicák mind-mind csonka farokkal születnek.
A Japán csonkafarkú macskát mintegy 35-40 éve tenyésztik tervszerűen, tulajdonképpen azóta, amióta "felfedezték" az Egyesült Államokban, ahol 1976-ban született meg az első  standard leírása.