Erdélyi kopó

Származási hely: Magyarország Marmagasság: 52-62 cm Súly: 30-35 kg Átlagos alomszám: 4-8 kölyök Várható élettartam: 10-14 év Eredeti feladatkör: vadászat nagyvadra Jelenlegi státusz: kedvenc, vadász- és őrző-védő eb

Ősi vadászebünk, mely valószínűleg a honfoglaló magyarok kopóinak a Kárpát medencében élő helyi vadászkutyákkal való keveredéséből született. Később Erdélybe került, ahol azután kialakultak a mai erdélyi kopó közvetlen elődei. (Egyes régebbi dokumentumok egyébként magyar kopó, illetve fekete magyar kopó néven emlegetik. Akkoriban és a későbbi századokban a kopózás - igen nagy létszámú falkákkal - Magyarországon elsősorban uralkodók, főurak és más előkelőségek, egyebek között például Mátyás király, a Rákóczik és a Zrínyiek kedvenc sportja volt. A huszadik századtól azonban egyre inkább háttérbe szorult, s így az erdélyi kopók száma is jelentősen megfogyatkozott. Az erdélyi kopó manapság sem túl „divatos” eb, holott remek kutya. Rendkívül kitartó, szenvedélyes vadász, rámenős, temperamentumos, de kiegyensúlyozott és tanulékony. Gazdájához ragaszkodik, házőrzőnek, személyi testőrnek is alkalmas. Feje hosszúkás, jellegzetes kopó formájú. Fogazata erőteljes, ollósan záródó. Szeme közepes nagyságú, sötétbarna. Füle a fejéhez simulva lelóg., középmagasan tűzött. Mellkasa fejlett, de nem túl mély, marja kifejezett, fara enyhén csapott, hasa kissé felhúzott. Farka nyugalmi állapotban lelóg, végének egyharmada kissé felfelé görbül. Végtagjai erőteljesek, izmosak, egyenesek. Szőre rövid, erős, egyenes, testhez simuló. Alapszíne fekete - homlokán, mellén, mancsán és farka végén gyakori a fehér folt -, a nyakon és a végtagokon vörössárga, fekete pettyezettséggel.