Előjöttek a mókuscickány kölykök

Előmerészkedtek a mókuscickány kölykök a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A fürge kisemlősök – akik a természetben nem vetik meg az alkoholt sem – hosszabb szünet után indultak ismét szaporodásnak a városligeti intézményben. A jövevények ugyan már másfél hónaposak, de eddig a kívülről nem látható „szülőszobában” tartózkodtak. A kölykök négyen vannak, és már a nemüket is tudni lehet.

Újabb állatokat ért el a tömeges szaporodási kedv a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Ezúttal mókuscickányoknál születtek kölykök. Méghozzá mindjárt négy, ami egészen kivételesnek számít, mert az ellésenkénti utódszám általában egy és három között szokott lenni ennél az állatfajnál. Ráadásul már az is látszik, hogy a négy kölyök mindegyike rendesen fejlődik. Az apróságok ugyanis még július végén, tehát bő másfél hónapja jöttek a világra, mostanáig azonban a gondozókon kívül más nemigen láthatta őket. A tupaja néven is ismert állatok ugyanis egy védett odúban kialakított fészekben nevelik utódaikat, ahonnan a kölykök csak egy hónap eltelte után merészkednek elő.

A négy kölyökről már azt is tudni lehet, hogy két nőstény és két hím van közöttük. A szüleik áprilisban érkeztek a Fővárosi Állat- és Növénykertbe Hollandiából. Jóllehet a városligeti intézmény korábban is tartott már mókuscickányokat hosszabb-rövidebb ideig, szaporulatra azonban évtizedek óta nem volt példa. Az ifjú mókuscickányok tehát ismét olyan látnivalót jelentenek, amelyben hosszú ideje nem lehetett része az Állatkert közönségének.

A mókuscickány (Tupaia glis) eredetileg Maláj-félszigeten és Szumátrán honos, az ottani trópusi erdőségek lakója, és több szempontból is kiérdemelte a kutatók figyelmét. Egyrészt azért, mert megjelenésében, testfelépítésében és életmódjában is nagyon hasonlóan néz ki ahhoz, ahogy az ősemlősök nézhettek ki még a dinoszauruszok idejében. Másrészt élettani sajátosságai miatt humán célú orvostudományi kutatásokban is hasznát veszik.

Ráadásul a kutatók azt is kiderítették, hogy a mókuscickányok rendkívül jól bírják az alkoholt. Természetesen nem az italboltokat látogatják ezek az állatok, ám őshazájukban gyakran belekóstolnak a természetes úton megerjedt nektárba. A vizsgálatok szerint a szóban forgó erjedt nektár alkoholtartalma 3,8 % körül szokott lenni, ami szinte a legmagasabb alkoholtartalmú a természetben spontán keletkező táplálékok közül. Az ember által előállított szeszesitalokkal összevetve persze ez nem túl erős, nemcsak a márcnak, vagyis a mézsörnek, hanem a legtöbb világos sörnek is ennél kissé magasabb az alkoholtartalma. A dolog érdekessége azonban, hogy a mókuscickányok saját méretükhöz képest igen sokat képesek az erjedt nektárból fellefetyelni anélkül, hogy a viselkedésük, mozgásuk számottevően megváltozna. Az arányokat tekintve tehát képtelenség lenne az asztal alá inni őket.

A Fővárosi Állat- és Növénykert mókuscickányait – így a kölyköket is – a délkelet-ázsiai állatvilágot bemutató, Xántus Jánosról elnevezett állatházban tekintheti meg a nagyközönség.