Egy állattani nyalánkság: a nyala

Egy nyalka nyala csaknem nyálcsorgató élmény az állatkerti szakemberek számára, hiszen ez az állatfaj igazi állattani nyalánkságnak számít. Hát még ha mindjárt három is van belőle! Márpedig pontosan ennyi nyalával gazdagodott a Fővárosi Állat- és Növénykert, amely Magyarországon egyedüliként mutatja be ezt az állatfajt.

Arra a körkérdésre, hogy miféle állat lehet a nyala, gyakran még a legelszántabb állatbarátok sem tudnak kapásból válaszolni. Az állatkerti pedagógusok tapasztalatai szerint ilyenkor sokan valami nektárt nyalogató kisemlősre tippelnek. A valóságban viszont a nyala nevet egy pompás külsejű afrikai antilopfaj viseli, amelyet mostantól az állatkerti látogatók is megtekinthetnek. A magyar fül számára ismerős hangzású név egyébként az állat nemzetközi neve is egyben, hiszen angolul, németül, de még oroszul (ньяла) is így hívják. A név egyébként szuahéli eredetű, bár a szó maga valószínűleg a szuahéliben is a zulu inyala állatnévre vezethető vissza.

A három budapesti nyala közül a két fiatal nőstény, a másfél éves Nina és az egyéves Amira a Berlini Állatkertből érkeztek, a három és fél éves hím, Kya (a gondozók sokszor csak Apócának becézik) pedig a skóciai Edinburghból. Érkezésük után a szokásoknak és az előírásoknak megfelelően előbb karanténozni kellett őket, ám most már a nagyközönség is megszemlélheti a nyalákat a szavanna komplexum istállójában. A gondozók jelenleg épp azzal vannak elfoglalva, hogy az istálló után a kifutóra is kiszoktassák az állatokat, de a három nyala most még tart kissé a számukra ismeretlen tereptől.

A nyalák (Tragelaphus angasii) Afrika déli felében őshonosak. Eredetileg Mozambik, Malawi, Zimbabwe, Szváziföld és a Dél-Afrikai Köztársaság az otthonuk, de Namíbiába és Botswanába is betelepítették őket. Bár a kipusztulásuktól jelenleg nem kell tartani, az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) 1996 óta az egész kontinensre kiterjedő törzskönyvet vezet az állatkerti népességről. Ebből a törzskönyvből az is kiderül, hogy a több mint félezer európai állatkert közül csupán harmincban láthatnak a látogatók ilyen állatokat, Magyarországon pedig egyedül a Fővárosi Állat- és Növénykertben.

A faj legfőbb különlegessége a szexuális dimorfizmus. Ez azonban nem valami perverz dolog, egyszerűen arról van szó, hogy a nőstények egészen másként néznek ki, mint a hímek. Ez persze az antilopok körében nem olyan nagy ritkaság, de a nyala esetében különösen kifejezett az ivari kétalakúság. Amíg a nőstények 55-70 kg-osak, a hímek akár 125 kg-osra is megnőhetnek. Csak a hímeknek van szarvuk, ezek hossza szélsőséges esetben a 83 cm-t is elérheti. Egészen más a színük, hiszen a nőstények világos vörösesbarnák, a hímek pedig sötét gesztenyebarnák. Sőt, még ránézésre is eltér az alakjuk, amihez az is hozzájárul, hogy a hím állatok fejlett sörényszőröket viselnek a marjukon, a nyakukon és a hasuk alatt. Ha nem csoportosan járnának, a fajt legkorábban megfigyelő természettudósok talán észre sem vették volna a két nem képviselőiről, hogy ugyanarról az állatfajról van szó.