Cuki sakálkölykök a Szegedi Vadasparkban

Április 22-én négy példány pár napos kis sakál érkezett a Szegedi Vadasparkba, egy kék lavórban. A még gyámoltalan kölyköket vadászok találták Kelebia közelében.

Bár ilyen fiatalon még túl nagy reményünk nem lehetett a mesterséges, állatkerti szakszóval „kézben való” felnevelésükre, az állatkert gondozónőjének sikerült a bravúr: négyből hárman élve maradtak, sőt, ma már láthatók az egészségesen felcseperedett kölykök.

Az aranysakál hajdan éppúgy gyakori hazai ragadozónk volt, mint a farkas. „Nádi farkasként” emlegették a nagyobb rokonánál ugyan kisebb méretű, de a jószágra ugyanúgy veszélyes kutyaféle ragadozót. Óriási területen, a Balkántól Indiáig elterjedt a faj, de megtalálható Észak- és Kelet-Afrikában is. Bár a XX. században egy időre kipusztult, 15-20 éve újra megjelent hazánkban. Feltehetően a globális felmelegedés, az akkori háborús viszonyok a délszláv államokban, valamint az gyorsította fel a sakálok terjedését, hogy Magyarország déli részén, főleg Somogy megyében számos mezőgazdasági művelés alatt álló terület maradt parlagon. Ma már egyre gyakoribb, nem csak Délnyugat-Magyarországon, hanem attól északra és keletre is.

A sakálok elsősorban kisebb emlősökkel táplálkoznak, de veszélyesek lehetnek az őzekre, a szarvasborjakra és a vaddisznó malacokra. Előfordul, hogy háziállatokat is zsákmányolnak.

A kis sakálok jelenleg egy számukra átalakított, eddig üresen álló kifutóban láthatók, a trópusi háztól nem messze. Ők már állatkerti állatok maradnak, a tervek szerint a Vadaspark 2010-ben épült sakálkifutóját fogják lakni.