Burma macska

Közepes nagyságú, izmos, masszív, mégis kecses benyomást keltő cica. Feje rövid, tompa ékformájú, enyhén lekerekített, orra rövid és széles, tövében jól látható stoppal. Füle közepes nagyságú, kissé előrehajló. Szeme nagy, fénylő sárga vagy csillogó aranysárga, illetve borostyánszínű. (A kék szem kizáró ok.) Mellkasa széles és erős, háta egyenes. Farka közepes hosszúságú, vége felé elkeskenyedik. Végtagjai kissé törékenyek, finomak, hátulsó lábai némileg hosszabbak mint a mellsők. Szőrzete rövid, testhez simuló, bársonyos fényű. Számos elismert (barna, kék, lila (platina), vörös, krémszínű, fóka-, lila-, csokoládébarna-, kékszínű teknőctarka), valamint sok-sok még el nem fogadott színváltozatban tenyésztik. Ausztráliában például népszerű a fehér burma, az Egyesült Államokban pedig a fekete, melyet 1975-óta bombay macskának hívnak.

Keleti eredetű fajta. Állítólag valamikor réges-régen Burmában csupán a gazdagok és a kolostorok tartották, és szent állatként tisztelték ezeket a cicákat. Minden egyes macskának külön "szolgája" volt, akit bizony szigorúan megbüntettek, ha nem gondozta elég lelkiismeretesen, kellő szakértelemmel és szeretettel az állatot.
Lehet persze, hogy mindez csupán legenda, hiszen az igazság az, hogy a burmák eredete meglehetősen vitatott. Régi, XV. századból való thaiföldi  könyvekben - egyebek között a Smud-Koi pergamenben, vagyis a macskákról szóló gyűjtemények könyvében - ugyanolyan utalásokra, illetve ábrázolásokra bukkantak, amelyek a Burma macskára  hasonlítanak, mégsem állíthatjuk egyértelmű bizonyossággal, hogy a fajta teljes egészében onnan származik. Az történt ugyanis, hogy 1930-ban egy Wong Mau nevû barna keleti nőstény (talán barna macska hibrid volt?) került Burmából az Egyesült Államokba, közelebbről Kaliforniába, amelyet  azután - jobb híján! - sziámi kandúrral pároztattak. Így született meg a Burma macska Amerikában. A fajta hivatalos elfogadása  1936-ban történt, amikor még csupán az eredeti barna színváltozatot ismerték. Alig egy évtized múltán az elsô barna burmák megjelentek Angliában is, ahol azután megszülettek mindazok az érdekes és dekoratív színváltozatok, melyeket ma ismerünk.