Birma macska

Elegáns megjelenésű, hosszú, arányos testű, izmos cica. Feltünően hasonlít a hosszú szőrű colourpoint perzsára, bár teste nyújtottabb, végtagjai viszont tömzsik és rövidek. Szőrzete is rövidebb, a fél- vagy középhosszú szőrű fajták közé tartozik. Feje nagy és széles, pofája nyújtott, kerek, aránylag kis szeme sötétkék vagy zafír színű. Füle közepes nagyságú, felálló. Végtagjai hosszúak, végükön zoknikkal, melyek színe, valamint formája fontos szempont az állat elbírálásakor. Szőrzete nem túl tömött, így könnyen rendben tartható. Színeződése egészen sajátos.

Burmai szent templommacskának is nevezik. Az ősi legenda szerint a fajta a lélekvándorlás kék szemû istennőjétől, Cung Kiang Sze-tôl (Tsun Kyan Kse),  származik. Egyszer valamikor régen, még Buddha születése előtt ugyanis haramiák támadtak meg egy ősi burmai kolostort, ám egyszer csak a nagy kavarodásban a szerzetesek macskája az istennő szobra előtt termett, és "bundája bearanyozódott, szeme az istennő szemének kékjét vette fel, mancsai pedig kifehéredtek." Isteni csoda történt! A kolostor összes macskája "szent színekben" kezdett pompázni, s a jelenségtôl felbuzdult szerzetesek pedig kiszorították a rablókat a templomból...

Mindez persze csak mese. A valóság sokkal prózaiabb: a Birma macska Délkelet-Ázsiából származik és bár eredetét a mai napig nem sikerült egyértelmûen tisztázni, valószínûleg a sziámi spontán mutációja. Elsô példányát egy angol katonatiszt vitte magával Franciaországba 1919-ben, de ettől a cicától nem születtek utódok. Néhány esztendő múlva - 1925-ben - újabb egyedek kerültek Burmából Franciaországba és feltehetően ők lehettek a mai Birma macska ôsei.
A jelek szerint a fajta előtt ragyogó jövô áll. Megérdemli, mert kellemes természetű, barátságos, kifinomult lelkivilágú, ugyanakkor életerős, mozgékony, aktív, játékos, bohókás cica.  Egyetlen komolyabb "jellembeli hibája", hogy nem igazán tolerálja a gyerekek hebrencs viselkedését, zaklatásukra meglehetôsen agresszíven reagál. Ezért kisgyermekes családba nem való!