Bengáli macska
Közepes nagyságú, hosszú, karcsú testű, elegáns megjelenésű, de jó felépítésű, erőteljes, izmos állat. Feje közepesen nagy, hosszúkás és széles, fülei nagyok, szeme mandula alakú, farka hosszú, a vége felé elkeskenyedő. Szőrzete rövid, testhez simuló. Színkombinációi rendkívül gazdagok.
Távol-keleti macskafajta. Fôleg Thaiföldön és környékén él szabadon, természetes körülmények között és - akárcsak a Közép-Európában honos vadmacskák - olykor házimacskákkal is párosodhat. A Bengáli macska nagy valószínűséggel szerepet játszott a sziámi macskák kialakulásában. Eléggé meggyőzően bizonyítja ezt a sziámi macskákkal való feltünő hasonlatossága. A fajta még elég ritkának mondható, ámbátor manapság egyre többször felbukkannak "nemesített" képviselői a nagyobb nemzetközi kiállításokon, - feltűnést és jól megérdemelt sikert aratva. Temperamentumos, fürge, aktív, szilárd szervezetű, a betegségekkel szemben ellenálló, igénytelen jószág. Jól kezelhető, tanulékony, bár kissé vad, pontosabban szólva félénk, bizalmatlan.
(Szöveg, a szerző engedélyével: Veress István - Macskalista)