Balinéz macska

Középtermetű, izmos, hajlékony, kecses testű állat. Testfelépítése lényegében azonos a sziámiéval, csupán a szőrzete hosszabb, illetve a félhosszú szőrű cicákénál némileg rövidebb. Bundájának minősége a finomtól a tollszerűig terjed. Gazdag színváltozatai megegyeznek a sziámiéval. Feje ék alakú, fülei nagyok, sugárzóan kék, mandula formájú szemei ferde metszésűek. Végtagjai hosszúak. Farka - melyet meglehetősen dús szőrzet borít - ugyancsak hosszú, elvékonyodó.

A macskák elnevezése bizony sokszor megtévesztő. A himalája macska például nem a Himalája hegység vidékérôl származik, mint ahogyan a balinéz macska őshazája sem Bali szigete. Nevét nagy valószínűséggel annak köszönheti, hogy bájosan fürge, kecses járása a híres Bali-szigeti táncosok mozgására emlékeztet.

A fajta Amerikában született, és története nem a legszerencsésebben kezdődött. A sziámi almokban elég sűrűn fel-felbukkantak spontán jelentkezô hosszú szőrű "mutáns" kiscicák. Ezeket a szerencsétlen állatokat kezdetben, mint hibás egyedeket, szigorúan selejtezték, míg két amerikai tenyésztőnő - 1963-ban - pártfogásába nem vette őket. Szakszerûen kidolgozott genetikai programjuk alapján a "mutánsokból" új fajtát alakítottak ki, melyet kezdetben hoszú szőrű sziáminak hívtak, majd 1968-ban az egzotikusabban hangzó "balinéz" mellett döntöttek.
Az új fajta mindenekelőtt szülôföldjének macskabarátait hódította meg: tenyésztésére Amerikában fajtaklub alakult, melynek saját folyóirata is van. A Balinéz macska az USA-ban 1970, Európában 1984 óta elismert cica. "Diadalmenete" azóta is tart, hiszen rendkívül vonzó küllemű és természetű, értelmes, élénk, kedves teremtmény.