Abesszin

Karcsú, elegáns, hosszúkás testű, finom csontozatú, rövid szőrű cica. Erőteljes felépítésű, ugyanakkor kecses állat. Rajongói szerint olyan, mint egy miniatűr puma. Feje hosszú, arányos, az orr irányába keskenyedő, álla erőteljes. Orra hosszú, füle nagy, egyenesen felálló. Nagy, kifejező szeme zöld, sárga vagy mogyorószínű, keletiesen ferde. Tekintete figyelmes, értelmes. Törzse közepes nagyságú, hosszú, karcsú, hajlékony. Végtagjai hosszúak, viszonylag finomak, a mellső lábak kissé rövidebbek. Farka hosszú, egyenes, elhegyesedő. Szőrzete igen rövid, testhez simuló, selymes. Minden egyes szőrszál sávos (ticking), a vége pedig fekete (tipping). Leggyakoribb színváltozatai: aranybarna, őzbarna, csokoládébarna, kék, vörös, lila, ezüst, ezüstös kék és ezüstös vörös.

Egy régi legenda szerint a fáraók szent macskájától származik, ez persze csupán legenda. Az viszont tény és való, hogy a régi - több mint kétezer éves - egyiptomi freskókon látható macskaábrázolások megdöbbentôen hasonlítanak az abesszin cicára. Az is tény, hogy a rómaiak vittek magukkal a fáraók országából ilyenfajta macskákat Angliába és feltehetően ezek lehettek a mai abesszin elôdei. Tegyük hozzá: annak ellenére, hogy az "abesszin" nevet kapta, Abessziniában (vagyis a mai Etiópiában) soha nem tenyésztettek ilyen macskákat. Kénytelenek vagyunk tehát beletörődni, hogy a fajta a fantáziadús és nagy szakértelemmel rendelkezô angliai tenyésztők szüleménye. Nem véletlen, hogy hivatalos leírása is Angliában született, mégpedig több mint száz esztendeje - 1929-ben -, de már jóval korábban, 1883-ban kiállítottak néhány abesszin cicát a londoni Kristálypalotában rendezett szépségversenyen.

Értelmes, szelíd, készséges, tanulékony és - ami egyébként nem túl gyakori macska-tulajdonság - engedelmes jószág. A legtöbb macskával ellentétben jó úszó, kedveli a vizet. Különleges sajátossága még, hogy több kandúr születik, mint nőstény.