Az állatorvos véleménye a kutyafrizbiről

Az együtt mozgás, együtt dolgozás szorosabbá fűzi gazdi és kutya kapcsolatát. Elmondhatjuk, hogy a kutyafrizbi nemcsak az állat dolgoztatásáról szól, hanem az együttlét öröméről is, ami boldogabb kutyaéletet eredményez. Ez pedig kedvencünknek legalább annyira fontos, mint a mindennapi eleség.

A háziasítás, az ember személyéhez kötött városi élet a kutya számára a kényelmen túl stresszfaktorok sokaságát is jelenti. Ennek egyrészt az az oka, hogy a lakásban, a kertben és az utcán az élet némiképp eltér ttól, amit a kutya eredeti, biológiai szükségletei kívánnak, másrészt abból, hogy sokszor nem valósulnak meg az adott fajtának vagy egyednek megfelelő tartási és nevelési feltételek.

Sok gazdi már a legelején, a kölyökkutya kiválasztásánál hibázik. Ez leginkább az érzelmi alapon történő választásoknál van így, amikor például túlságosan nagy mozgásigényű ebet választanak városi lakásba, vagy gyengekezű gazdi visz haza erős akaratú, öntörvényű kutyát. Hibát követünk el akkor is, ha kutyánkat - akár a túlzott féltésből fakadóan - nem kutyaként kezeljük, vagy ha túlhajszolt életmódunk miatt nem jut elég időnk kedvencünkre.

Az összes ilyen és hasonló stresszfaktor konfliktushoz vezet a kutyánál, valamint a kutya és gazdája között is, ami kóros viselkedésformákhoz vezethet (pl. értelmetlennek tűnő agresszió fajtatársakkal, esetleg a gazdával szemben, unalomból fakadó rombolási vágy), vagy konkrét fizikai megbetegedések kialakulását eredményezheti. Ezenkívül a civilizációs lét, a mozgásszegény életmód az elhízás kórképével is veszélyezhetheti a kutyát.

Sajnos, az állatorvosok is egyre gyakrabban találkoznak ezzel a problémával, és nem csak idős állatoknál. A túlsúly kutyáinknál sem csak esztétikai probléma, hanem számos megbetegedésre is (pl. anyagcserezavarok, máj- és vesebetegségek, cukorbetegség, párzási nehézség, cikluszavarok, izületi kopások, stb.) hajlamosító tényező.

Végül, de nem utolsósorban: ha a frizbi kutyáinkra gyakorolt pozitív hatásairól beszélünk, feltétlenül szólnunk kell a kutyák zsákmányszerző ösztönéről.

Maga az ösztön veleszületett genetikai instrukciók összessége, melynek révén az adott egyed bizonyos ingerre számára hasznos megnyilvánulással reagál. A zsákmányszerző ösztön a négy alapösztön (szaporodási, falka-, territoriális és zsákmányszerző ösztön) közül az egyetlen, amely fejleszthető. A kutyánkat érő környezeti ingerek közül a mozgás az egyik, amely ezt működésbe hozza.

A tudományos magyarázatot félretéve: bárki megfigyelheti kutyájánál, hogy ha valamely mozdulatlan tárgy mozogni kezd, az érdektelenséget fölváltja nála az élénk reagálás, vagyis a környezet ingerére a megfelelő ösztönös reakcióval válaszol az eb. Ez a cselekvéssorozat alapjait tekintve minden kutyafajtánál ugyanúgy zajlik le.

A társként tartott, “civilizált” városi ebeknél ez számos probléma forrása lehet, gondoljunk csak például a kerékpározó embert üldöző kutyára, amely esetleg a hívó szóra sem reagál. A probléma az, hogy kedvencünk ilyenkor egyrészt az úgynevezett pozitív stressz állapotába kerül, ami számára kellemes érzés, másrészt ha az üldözés eredményeként a “zsákmányt” elkapja, ezzel önmagát jutalmazza is,ami pozitív megerősítésként hat rá a későbbiekben.

A kutyafrizbi sportág azért is hasznos az ebeknek, mert általa kiélhetik zsákmányszerző ösztönüket, és úgy viselkedhetnek, ahogyan az megszokott városi életük során nem, vagy csak kismértékben lehetséges.